Múlt pénteken emlékeztek meg a falu elhagyásának 32. évfordulójáról Kórógyon. Az emlékezők a település központjában felállított emlékműnél gyertyagyújtással és koszorúzással egybekötve hajtottak fejet a honvédő és civil áldozatok emléke előtt.
Kórógy eddigi történetében szeptember 29-e volt a legtragikusabb nap. A lakosság kénytelen volt elmenekülni, házaikat, gazdaságukat kifosztották. Templomuk is megsérült. A sebekből, romokból csak évek múlva felépült településre újra visszatért az élet, de ennek a napnak az eseményeiről évről évre megemlékeznek a falu központjában felállított emlékműnél.
„1991 augusztus végén, a darabokra szaggatott Kórógy lakosságának a 90%-a már a gyökértelenség, a süllyedő múlt gondolatával küszködve, menekültként mint oldott kéve szóródott szét a nagyvilágban. Csak mintegy 100 munkaképes férfi maradt otthon a vártán, a végvárban, a jószágok gondozására és otthonaiknak a védelmére. Ők már tudták: a végvárakban nehéz a munka, erős az ár és kicsi a gát… Ilyen létbizonytalanságban érkezett el 1991. szeptember 29., a végítélet napja. Akkor Szent Mihály arkangyal, az utolsó ítélet angyalaként, halált hozó lövegek alakjában jelent meg a falu felett, hogy «mérlegelje» a lelkek jó és gonosz cselekedeteit” – olvasható a Kórógyi Gáspár álnéven író szerző Hagyaték a jövőnek című, 1991. október 25-én megfogalmazott írásában.
A sokat szenvedett falu ma már újra virágzik
A múlt héten a Tordincei járás magyar kisebbségi önkormányzatának a szervezésében került sor a kommemorációra a háború áldozatainak tiszteletére állított emlékműnél. Az egypercnyi néma csönddel való tiszteletadást követően először Davor Adžić, a járás elöljárója, majd Jankovics Róbert, a HMDK elnöke, parlamenti képviselő osztotta meg gondolatait az emlékezőkkel, végül pedig az egyházak képviselői szóltak az egybegyűltekhez. Mindannyian azt hangsúlyozták, hogy soha nem szabad megfeledkezni azokról, akik életükkel fizettek a szabad Horvátországért, a szabad szülőföldért. Ezt követően a vendégek és a falubeliek, a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit.
– Számunkra nagyon fontos, hogy a gyermekeink is tudják, mi történt itt 32 évvel ezelőtt. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy élhető jelene és jövője legyen a településünknek, és azt gondolom, hogy ez látszik is. Szeretett szülőfalunk épül-szépül, ami nem következhetett volna be azok nélkül az emberek nélkül, akik az utolsó pillanatokig kitartottak és védték az otthonainkat a ránk kényszerített háborúban – mondta Cserepes Zoltán, a Tordincei járás magyar elöljáró-helyettese.
Az, hogy nem feledkeztek meg azokról, akik életükkel fizettek a szabad Horvátországért, a szabad Kórógyért, az emlékmű előtt elhelyezett számos koszorú is jelzi évről évre. Most is több helyi és környékbeli egyesület képviselője rótta le tiszteletét. Részt vett a megemlékezésen többek között Sanja Rešetar, Tomo Medved miniszterelnök-helyettesnek, a horvát honvédők miniszterének küldötte, Dalibor Bajči, Mario Banožić védelmi miniszter küldöttje, dr. Császár Zoltán eszéki magyar konzul, Jakumetović Rozália, a Vukovár – Szerém megyei magyar kisebbségi önkormányzat elnök asszonya és Matijević Olivér, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének ügyvezető elnöke is.
