Mostanra befejeződtek a Vinkovcei Magyar Kultúregyesület székhelye körüli munkák, már csak a berendezése van hátra – az aláírásgyűjtés mellett ez az első feladat, melyet végre közösen végezhetnek az egyesület tagjai.
A koronajárvány idején sem unatkoztak a vinkovcei magyarok – tudtuk meg Ács Maricától, az egyesület egyik vezetőjétől. Az elmúlt hónapokban mindenki „karanténba vonult“, ez alól az ő egyesületük sem volt kivétel, de azért igyekeztek megőrizni aktivitásukat a tagok.
Mindenki a maga módján töltötte ezt az időszakot. Volt, aki olvasott, más a virágai gondozásában lelte örömét, de a kreatív hobbik is előtérbe kerültek.
Pozsár Mária az idősebb korú, de legaktívabb tagok közé tartozik. Lévén, hogy a veszélyeztetett korosztályba tartozik, komolyan vette a felhívást az otthonmaradásra. Férje halála óta egyedül él, gyerekeitől távol. Süteménysütéssel, kézimunkával, hosszú sétákkal ütötte el az időt. Sok-sok kézimunkát készített az egyesület számára is, melyek jól mutatnak majd az új székhelyen.
Az ójankováci születésű Nova-čić Lidija a tagság másik kreatívötlet-felelőse. Nehéz időszakon van túl, elveszítette édesanyját, lánya távol él tőle, így neki is egyedül kellett töltenie az elmúlt félév jelentős részét.
Lidija többféle festési technikával kísérletezik, ékszereket, díszeket és művirágokat is készít, zágrábi élete során árusította is munkáit. Ő ezekben a tevékenységekben lelte örömét pandémia idején.
– Mostanra szerencsére túl vagyunk a nehéz időszakon, és visszatér minden a régi kerékvágásba. Mi is megkezdhetjük a működést a megszokott keretek között, örülünk az új szákházunknak, melyen nemrég fejeződtek be a felújítási munkálatok. A következő feladatunk a helyiség berendezése, illetve az aláírásokat is szorgalmasan gyűjtöttük, készülve a parlamenti választásokra – nyilatkozta lapunknak Ács Marica.
A Vinkovcei Magyar Kultúregyesület 2012-ben alakult, és azóta sokat tett/tesz a városban élő magyarokért. Rendszeresen tartanak összejöveteleket, irodalmi esteket, és nemzeti ünnepeinkről sem feledkeznek meg. Saját székhellyel évekig nem rendelkeztek, egy városi termet használtak, melyet heti egyszer vehettek igénybe. Tavaly télen jutottak saját székhelyhez, amely ezentúl otthont adhat programjaiknak, összejöveteleiknek.
