KÓRÓGY – Gudinjacki Jolánkának két érdekes hobbija van. Az egyik a vadászat, amelyet a helyi Szalonka Vadásztársaság tagjaként űz, a másik pedig a motorozás, amit az eszéki székhelyű Legice Női Motoros Klubban gyakorol.
A kórógyi Gudinjacki Jolánkának két, hagyományosan a férfiakhoz köthető hobbija is van: a motorozás és a vadászat. Társnőivel azonban le szeretnék dönteni ezeket a sztereotípiákat, és olyan kedvteléseknek hódolnak, amelyekhez igazán kedvük van.
Nyáron motoros túrák
Jolánka mindössze tízéves volt, amikor megkapta élete első motorkerékpárját, egy T12-est. Első munkahelyén szorgalmasan gyűjtögette a pénzt, és egy T14-esre cserélte a járgányt. Később azonban a motorból autó lett, jött a háború, egy komoly betegség, aztán az építkezés, és Jolánka egészen 2009-ig várt arra, hogy újra motorra ülhessen. Riportalanyom ekkor töltötte be ugyanis az 50. életévét, és szebb ajándékot el sem tudott volna képzelni, mint egy kétkerekű. Egy 250 köbcentis, Zhang Sheng márkájú kínai gép tulajdonosa lett, aztán néhány hónap múlva jelentkezett a Legice Női Motoros Klubba, az ország egyetlen ilyen jellegű egyesületébe, és amikor ott meglátta, hogy a tagok milyen motorokkal rendelkeznek, ő is arra vágyott, hogy egy komolyabb gépe legyen. A 600 köbcentis Yamaha igazi női motor, amellyel a mai napig nagyon elégedett. A Legice klubnak mindössze 20 tagja van, fiatalok és idősebbek egyaránt vannak közöttük. Télen gyűléseket, összejöveteleket szerveznek, nyáron pedig útnak indulnak és járják az országot, sokszor külföldre is eljutnak. Jolánka egyik legemlékezetesebb útja Umagig vezetett, körölbelül 1200 kilométert tettek meg. Nagy élmény volt számára, de próbatétel is, ugyanis fél napon át zuhogott az eső, így csuromvizesen és átfagyva értek haza. A többi motoros klubbal jó kapcsolatot ápolnak, a férfiak elfogadják a női motorosokat, sokszor szerveznek közös túrákat.
Ha egy vadkant elejthetne
A kórógyi Szalonka Vadásztársaságnak nagy múltja van. A rendkívül aktív egyesületnek Jolánka már több mint húsz éve tagja. Kezdetben a szervezésbe, az összejövetelek lebonyolításába segített be. Mivel igazi természetkedvelő, sosem esett nehezére huzamosabb ideig a szabadban tartózkodni, a vadászok pedig befogadták a társaságba. Immár harmadik éve, hogy hivatalosan is az egyesület titkárnője. A tagok is úgy gondolták, hogy Jolánkának le kellene tennie a vadászvizsgát, ez meg is történt. Mint mondja, Horvátországban egyre több nő teszi le ezt a vizsgát, sokakat érdekel ez az ősi mesterség. Jolánkának régi vágya, hogy egyszer sikerüljön elejtenie egy vadkant. Az idei téli vadászszezonban is megkísérelte. – Ha ez összejönne, akkor már többet nem is kellene puskát fognom a kezembe – mondja nevetve.
Mint mondja, mindkét hobbija elég költséges, de örül annak, hogy rálelt azokra a dolgokra, amelyekkel igazán szeret foglalkozni. Nagy támogatást élvez a családja részéről, akik mindig mellette álltak, így igazán szerencsésnek mondhatja magát.
