A sepsei Ján Margit nagy családdal büszkélkedhet. Felnevelte két lányát, kivette részét az unokák neveléséből és láthatta felcseperedni a dédunokáit, hetvenhét éves korára pedig üknagymama lett. A család és a munka fő alappillérei életének, melyhez édesanyja szolgált mintául, aki a nehéz körülmények között is teljes odaadással nevelte.
Ján Margit testvér nélkül nőtt föl, és mivel nem szeretett egyedül lenni, már gyerekkorában elhatározta, hogy ha majd felnő és családalapításra adja a fejét, több gyereke lesz. Két lányt nevelt fel, tizenkilenc évesen szülte első gyerekét. Hetvenhét éves korára öt unokával, hét dédunokával és egy ükunokával büszkélkedhet. Mivel régen a nők már fiatalabb korukban családot alapítottak, így gyakoribb volt, hogy megérték az üknagymamaságot, manapság ilyesmi már ritkábban fordul elő. Margit néni hálás, hogy ismerheti az ükunokáját, mindig is szerette a gyerekeket.
A család mellett a munkának szentelte életét
Margit néni a család mellett a munkának szentelte életét, és ez a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. Már gyerekkorában is sokat dolgozott. Hétköznapjainak egyik felét az iskolában, a másikat pedig a szőlőben töltötte, nyáron kötözni jártak a barátnőivel, ősszel pedig szüretelni. Nem volt éppen rászorulva a napszámra, mert annak ellenére, hogy édesanyjának egyedül kellett fölnevelnie őt, volt ideje vezetni a gazdaságot is. Asszony létére kaszált, permetezett, pedig akkor még traktor sem volt, helyette lovakkal dolgoztak. Margit néni anyjának az egyedüllét volt a második világháború alatt a legnagyobb gondja, mert ki voltak téve az orosz katonák fenyegetéseinek, és nem volt férfi a háznál, aki megvédhette volna őket.
Margit néni valószínűleg anyjától örökölte szorgalmát és kitartását, melynek köszönhetően elmondhatja magáról, hogy élete során sohasem szenvedett hiányt anyagiakban. Nem éltek nagylábon, tizenhat hold földet műveltek, ennek egy része erdő volt, és földművelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoztak. Mint a parasztgazdaságokban általában, természetesen nem volt rendszeres havi fizetésük, hanem miután eladták a termést, kaptak pénzt, amit be kellett osztaniuk.
Villanyáram híján a Dunára jártak mosni, amikor összegyűlt a szennyes, felpakolták a lovas kocsira, és a szomszédokkal együtt utaztak nagymosásra. A folyó és a mosópad volt a „mosógépük“, a part a „ruhaszárító“, mosópor helyett pedig házi szappant használtak. Mivel ezek a „munkaakciók” időigényesek voltak, ilyenkor általában főztek is egyet a folyóparton, így változtatták kirándulássá a munkát. Mosni természetesen csak az asszonyok jártak, esetleg a gyerekeiket vitték magukkal. Margit néni hajtotta a lovas kocsit, ami nem esett nehezére, mivel mindig is nagyon szerette az állatokat.
– Az én időmben a legtöbb tevékenységet, legyen szó munkáról vagy épp szórakozásról, a szabadban végeztük, a mai fiatalok meg már azt sem tudják, milyen kint lenni a határban –mondta Margit néni, és mesélt a pudárkodás szokásáról is, ami szintén szabadtéri „program” volt. A pudárkodás, azaz a szőlőőrzés hagyománya egészen a 70-es évekig élt környékünkön. A pudárok fiatal lányok voltak, akik naponta kijártak a szőlőbe az érés kezdetétől egészen a szüretig, és a madaraktól őrizték a termést. Ez a tevékenység inkább szórakozás volt, mint munka, ugyanis énekléssel hessegették el a seregélyeket, emellett több helyen sütöttek, főztek is a szőlő közelében lévő kis házban vagy kunyhóban, ezzel gyakorolták a háziasszonyi teendőket, és vendégül látták a fiúkat, így egyben jó alkalom volt az ismerkedésre is.
– A Szőlősi-hegy tele volt kis házakkal, melyek megteltek pudárokkal, ha eljött az ideje. Mi is szerettük ezt az időszakát az évnek, ilyenkor egész napokat kint töltöttünk a szőlőben, de éjszaka már otthon aludtunk. Voltak olyanok is, akik kint aludtak, a kis házban. A pudárkodás volt a mi szórakozásunk, mivel akkor még nem volt tévé, se rádió. Azután vettem az első rádiómat, hogy megszületett az első lányom. Ekkor a nagymamám azt mondta, hogy ő majd akkor vesz rádiót, ha majd láthatja is az illetőt, aki beszél benne. Amikor megvettük az első tévénket, emlegettem is, kár, hogy nem érhette meg – mesélte Margit néni. Mindig szívesen gondol vissza a nehezebb időszakokra is. Élete során átélt két háborút, kétszer házasodott, gyereket nevelt, kocsmában is dolgozott egy ideig Hercegszőlősön, mindig feltalálta magát, és sohasem kellett nélkülöznie.
Jelenleg nyugdíjasként a család a legfontosabb neki, igyekszik átadni gyerekeinek megszerzett élettapasztalatát, ezzel útmutatást adva nekik.
{fcomments}
