Amikor Gábor megismerkedett Judittal, tudta, hogy elvált, és hogy van két kiskorú gyermeke. Az aggodalmat háttérbe szorította a szerelem. Egyévi ismeretség után összeköltöztek.
Gábornak semmilyen tapasztalata nem volt a gyerekneveléssel kapcsolatban, de igyekezett beolvadni a családba. Nem nagy sikerrel. A gyerekek az idegennek tűnő férfit, aki felváltotta apjukat, nem tudták elfogadni. A mesékben szereplő mostoha lett Gábor… Hiábavaló volt az igyekezet, szava semmit sem ért. Nem fogadtak szót, sőt még az anyjuktól is eltávolodtak, mintha csak bosszút állnának az új helyzet miatt. A közös kirándulások, a közös programok sem javították a kapcsolatukat.
Gábor sokszor vesztesnek érezte magát, de a kudarcok miatt nem omlott össze. Nem engedte, hogy a gyerekek befolyásolják a szerelmüket. Kitartóan tűrte a mostohaszerepet.
Amikor anyjuk fejfájással a kórházba került, a gyerekek ijedten kapaszkodtak Gáborba, hogy most az egyszer segítsen.
De sajnos se Gábor, se az orvosok nem tudtak segíteni, miután agytumort állapítottak meg.
Műteni sem lehetett, mert olyan rossz helyen helyezkedett el a daganat. Nagyon nehéz napok vártak a családra. Judit ágyban fekve várta a csodát.
A gyerekek aggódva figyelték, ahogy a „mostoha” ápolja az anyjukat. Rájuk is gondot viselt. Iskolába vitte őket, és az edzésekről sem maradtak le. A tiszta ruha sem hiányzott, sőt mindennap főtt étel várta őket. Gábor nemsokára szabadságot kért a munkahelyétől, hogy el tudja látni a családot. Önfeláldozó ápolása sajnos nem járt eredménnyel, Judit nem tudta legyőzni a halálos kórt. Mégis megnyugodott, mert tudta, hogy Gábor fel fogja nevelni a gyerekeit.
A szomorú búcsú bekövetkezett, a gyerekek pedig összetört szívvel bújtak Gáborhoz. Anya nélkül maradtak.
Gábor is nagyon szenvedett, de szinte új erőre kapott, amikor ránézett az árván maradt gyerekekre.
Szerető szívvel gondoskodott továbbra is róluk. A gyerekek nem csalódtak a mostohaapjukban, akiből nevelőapa lett.
Az évek során igazi családdá kovácsolódtak össze. Az őszinte beszélgetések, az egymáshoz való ragaszkodás már feloldotta a feszültséget. Minden családi problémát közösen oldottak meg.
Gábor büszke lett magára, hogy át tudta vészelni szerelme elvesztését, és hogy a gyerekeknek jövőt tudott biztosítani.
Pótolta az édesanyát, az édesapát, mert szerető odafigyeléssel igazi nevelőszülővé vált.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
