Szentlászló – Váci Éva szabadidejének minden percét igyekszik hasznosan tölteni. A szentlászlói asszony a munkája mellett virágot termeszt, turistákat fogad, emléktárgyakat készít, nőszervezetet vezet.
A szentlászlói Váci Éva rendkívül szorgalmas asszony – ezt mondják róla ismerősei. Felkerestem hát az asszonyt, hogy megnézzem, mi mindennel tölti az idejét. Nem kellett csalódnom, hiszen riportalanyom valóban minden szabad percét igyekszik hasznosan eltölteni.
Éváéknál rendkívül aktívan telt a mindenszentek előtti időszak, hiszen a család krizantémtermesztéssel is foglalkozik. Még édesanyjától tanulta el a virágtermesztés csínját-bínját, ami testvérére is érvényes. Az más kérdés, hogy fiatal korában meg sem fordult a fejében, hogy egyszer majd kertészkedéssel foglalkozik. Gyerekkorában kötelező volt segíteni a szülőknek, és ő akkor úgy érezte, inkább iskolába jár, minthogy a földet túrja. Ma pedig már büszke nagymama, és saját bevallása szerint nagyon szeret a földdel dolgozni. Nem lenne neki muszáj, hiszen van állása, de számára ez nem munkát jelent, hanem kikapcsolódást. Édesanyja a háború (1991) előtt foglalkozott krizantémokkal, Eszékre, Vinkovcira jártak árusítani. A hazatérést követően a két testvér összefogott, hogy folytassák a hagyományokat, édesanyjuk kertjében dolgoztak, így ő is részt vehetett a munkában. Amikor az asszony leesett a lábáról, lányai a legjobb tudásuk szerint viselték gondját, sokszor kiültették a virágok közé, amíg ők dolgoztak, hiszen nagyon szeretett ott lenni. Miután édesanyjuk elhunyt, Éváék házánál húztak fel egy fóliát, és ott folytatták a munkát. Éva nem panaszkodik, nagyon sok segítsége van, hiszen ő csak délutánonként, amikor hazaér a munkahelyéről, foglalkozhat a virágokkal. Nagyon szereti a krizantémot, szerinte egyáltalán nem temetői virág. Az internetről és a szakkönyvekből olvas a különböző fajtákról, beszélgetésünkkor megemlítette, hogy már annyi könyvet összegyűjtött, hogy reméli, legalább negyedét sikerül egyszer elolvasnia. Az idei szezonnal rendkívül elégedett, sikerült minden szálat eladnia. A virágtermesztés mellett azonban Évának másra is jut ideje.
Nőegylet, amerikai turisták, emléktárgyak
Éva a helyi nőszervezet elnöki posztját látja el, ennek a jóvoltából került kapcsolatba egy irodával, amellyel immár hat család kötött szerződést a faluban. Az iroda tesz arról, hogy amerikai turistacsoportok hazánkba látogatásakor egyik úti céljuk Szentlászló legyen, ahol kisebb csoportokat alkotva eltöltenek néhány órát helyi családoknál. Éváék is szívesen látják a turistákat, már többször is megfordultak náluk. Temérdek fénykép, apró ajándékok és néhány teljesen megtelt vendégkönyv árulkodik arról, hogy a tengerentúli látogatók nagyon meg voltak elégedve a háziasszony vendégszeretetével. Riportalanyom elmondása szerint nagyon szereti ezt a munkát, hiszen rengeteg kedves embert ismerhet meg, de főképp az teszi boldoggá, amikor a hazatérésük után a turisták fényképeket, üdvözlőlapokat küldenek neki, megköszönve a vendégszeretetet. Egy-egy látogatás általában kétórás csupán, ez idő alatt a vendégek ebédet kapnak, a házigazda körbevezeti őket a házban, az udvarban. Éva sokat beszél nekik a háborús évekről, egy albumban őriz képeket a rombolásról, valamint arról, hogyan építették föl ismét az életüket. Riportalanyom jól beszél angolul, így nincs szüksége tolmácsra. A vendégek nagyra értékelik a beszámolókat, a hazai ízeket, a szentlászlói vendégszeretetet. Nagyon jó érzés számára, hogy ez a néhány órás együttlét mély nyomokat hagy a turistákban, ennek a jele, hogy ünnepek idején apró ajándékokkal, képeslapokkal kedveskednek neki. Éva pedig emléktárgyakat készít, házi pálinkát, meggylikőrt tölt kis, saját díszítésű üvegekbe, aminek az amerikaiak rendkívüli módon örülnek. A turisták a szentlászlói iskolába is rendszeresen ellátogatnak. Ilyenkor a diákok műsorral készülnek, a vendégek pedig az iskolát adományban is részesítik, amiből évente egyszer a gyerekeket elvihetik kirándulni.
Szabadidejében pedig továbbra is kertészkedik, befőz, emléktárgyakat készít és rengeteget olvas.
