Magyar Levente magyar miniszterhelyettes drávaszögi látogatása alkalmával többek között a HMDK médiaházába is betért, a Drávatáj magazinműsornak interjút adott, kérdezhettük az aktualitásokról, valamint Várdarócon is járt, ahol a Beno családi gazdaságot tekintette meg.

– Már nem kell sokáig várnunk arra, hogy autópályán a Drávaszögből Budapestre mindössze két óra alatt eljussunk. Hogyan fog kihatni ez Magyarország és Horvátország gazdasági együttműködésére?

– Nagyon fontos kérdés, és talán a legfontosabb aktualitás mind Horvátország és Magyarország, mind pedig a horvátországi magyarok és az anyaország kapcsolatában. Két órán belülre tudjuk leszorítani az időt, ami egy korszakos eredmény, és egy olyan történelmi léptékű ugrás a drávaszögi magyarság és az anyaország kapcsolatában, amire nem volt példa nagyon-nagyon régóta. A másik szempont, ami miatt nekünk ez budapesti, magyarországi nézőpontból fontos, hogy lesz egy újabb kapcsolatunk a Balkán szívéhez. Amint ez az autópálya-szakasz megépül, Bosznia-Hercegovina autópályán elérhető lesz, illetve a Balkán egyéb olyan területei, amelyek nehezen megközelíthetők Magyarországról. Ma kilátogattunk az autópálya-kapcsolathoz, ez gyakorlatilag a mohácsi síknak, a történelmi mohácsi síknak a déli pereme, ahol összeér a két út, és ott már az utolsó métereken zajlanak a munkák. Úgyhogy nem irreális azt várni, hogy a nyár második részében sor kerülhet az átadásra.

– Nem mellékesen ma az 1848-49-es forradalomra és az azt követő szabadságharcra emlékezünk, ami egyúttal a nemzeti összetartozás üzenetét is hordozza. Ön ünnepi beszédet mondott a HMDK központi rendezvényén Csúzán. Milyen üzenetet fogalmazott meg a horvátországi magyarok számára?

– Valóban erről szóltam a beszédben, arról, hogy március 15-e talán minden más nemzeti ünnepünknél erősebben és kézzelfoghatóbban, szívhez szólóbban fejezi ki az összetartozásunkat, a magyarok összetartozását. Mi tesz bennünket magyarrá? Talán ezt leginkább március 15-én érezzük át. Az, hogy közös céljaink vannak, és felvállaljuk a magyar nemzet sorsát. Tehát nem a vérünk vagy egyéb biológiai determinációk tesznek minket magyarrá, hanem az, hogy ennek a történetnek, ami a magyarok nagy, grandiózus, szép, szomorú, dicsőséges, tragikus, de mégiscsak összességében egy fantasztikus története, a magunkénak valljuk, ezzel azonosulunk, és hajlandóak vagyunk nemzettársainkkal együtt dolgozni a nagy közös célok érdekében. Ezeket, ha közösen próbáljuk előmozdítani, akkor sokkal hamarabb odaérünk, mint hogyha egyénenként és széttöredezve próbálkoznánk. Ez a magyarok számára mindig egy aktuális tanulság, hiszen hajlamosak vagyunk sokszor a magunk feje után menni, vagy partikuláris érdekek mentén mozogni. Biztosan könnyebb volna az életünk, hogyha még inkább egy irányba tudnánk húzni. Ami pedig a Drávaszögre vonatkozóan, a horvátországi magyarokra vonatkozóan egy külön kiemelendő pont, hogy ennek a nemzetrésznek nem is olyan nagyon régen meg kellett küzdenie fizikai értelemben is, meg kellett harcolnia a hazáért, a szülőföldjéért és azért, hogy ezen a szülőföldön magyarként élhessen. Nekünk, magyarországiaknak, akiknek nem kellett harcolnunk a hazánkért most már sok évtized óta, ez egy példamutatás meg egy bátorítás és annak a kifejezése, hogy 1848-49 üzenetét hogyan kell ma komolyan venni és megélni. Nekünk viszonylag könnyű arról beszélni, hogy milyen szép eszmék ezek, és hogy az örökséget fel kell vállalni, és eszerint kell élni az életünket, de akiknek meg kellett azt tapasztalni, hogy mit jelent fegyverrel védeni a hazát, azok tudják igazán hitelesen ezt mondani.
A másik szempont minden határon túli magyarra vonatkozóan az, hogy a magyarságunkat nekünk Magyarországon, Budapesten vagy bárhol másutt az országban nem kell naponta megvédenünk, nem kell érte naponta kiállnunk, nem kell naponta megvívnunk azokat a kisebb-nagyobb küzdelmeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy magyarként tudjunk élni és a gyerekeinket is magyarnak tudjuk nevelni, határon túl ez pedig nem magától értetődő. És főleg egy olyan közösségben nem, mint a horvátországi, amelyik számarányát tekintve kicsi, és egy tengernyi többségi közegben kell hogy megmaradjon. Úgyhogy minden szempontból mi csak meg tudjuk emelni a kalapunkat önök előtt, ez előtt a közösség előtt, amelyik az összes magyar nemzetrész közül, beleértve Magyarországot is, talán a legközvetlenebb módon közvetíti felénk 1848 üzenetét.

– A nemzeti összetartozást jelképezi az is, hogy a magyar kormány az elmúlt években tényleg rendkívül jelentős támogatásokkal segítette a határon túli magyar közösségeket, különösképpen a gazdaságokat. Ebből néhányat Ön is, a jelenlegi látogatása alkalmával megtekinthetett. Milyen támogatásokra számíthatnak az itt élők a jövőben?

– Folytatni fogjuk ezt a programot, főleg akkor, hogyha a jövő évi választásokon jól tudunk szerepelni, és újra lehetőséget kapunk a kormányzásra, akkor még nagyobb léptékben tovább fogjuk vinni ezt a programot, ez feltett szándékunk. Hoztunk egy új szemléletet a támogatáspolitikában, ez pedig azt jelenti, hogy a gazdaságra helyeztük a hangsúlyt. Ha ugyanis nincsen gazdasági perspektíva, akkor hogyan lehessen elvárni azt, hogy helyben maradjanak az emberek, és ne vándoroljanak el munkahelyek után. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy az alapvetően falvakban élő magyarok életmódjára szabott programokat kínálunk, tehát kisebb léptékű mezőgazdasági támogatásokat tudtunk nagy arányban kihelyezni. Közel ezer ilyen sikeres pályázat van már mögöttünk. Gazdálkodó családok olyan eszközöket tudtak beszerezni, amikkel versenyképesebbé válnak és meg tudnak maradni ott, ahol élnek. Egy olyan intézményrendszert építettünk ki az utóbbi években, amely most már – az elnökség elmondása szerint is – teljes mértékben lefedi az igényeket, elsősorban az oktatás területén. Most bölcsődeépítés következik. Hogyha azzal megleszünk, akkor a bölcsődétől egészen a középiskoláig lesz egy olyan magyar oktatási vertikum, ami jó minőségben rendelkezésére áll minden helyi magyar gyereknek, ez egy nagyon nagy dolog. A kulturális életet is sikerült felpezsdíteni. Van egy olyan rendszer, amelyik a magyarok kulturális igényeit ki tudja szolgálni, most már tényleg magas színvonalon. Sportfejlesztéseket is végeztünk, elég csak a várdaróci akadémiára gondolni, aminek a munkálatai zajlanak. Ez most már egy olyan rendszer, amelyik tényleg képes megtartani őket. És még egy gondolat: egy olyan közösségnek nem lehet segíteni, amelyik nem képes a segítséget hatékony módon becsatornázni a maga életébe. És a horvátországi magyarság olyan közösségnek bizonyult, amelyik nagy hatékonysággal tudta a rendelkezésre álló lehetőségeket és forrásokat felhasználni, és egy olyan szervezettséggel tud működni, ami korábban nem volt jellemző. Így tud egy egészséges partnerség működni az anyaország és az adott közösség között. Le a kalappal a horvátországi magyarok vezetői előtt és az egész közösség előtt, mert tudott élni ezzel a lehetőséggel, és olyan életerőt sugároznak nap mint nap, ami nekünk is biztatás, hogy érdemes folytatni ezt a támogatáspolitikát.

Miniszterhelyettesi látogatás a várdaróci Beno gazdaságban

Az interjút megelőzően a miniszterhelyettes ellátogatott a várdaróci Beno családi gazdaságba, ahol 2023-ban ünnepélyes keretek között adták át az Economica Hungarica Alapítvány nagy léptékű pályázatán elnyert szárítóüzemet és gabonatárolót. A 2003-ban alapított vállalkozás fő tevékenysége a mezőgazdasági termelés, jelenleg szántóföldi növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A gazdaság célja árbevételének és eredménytermelő képességének a növelése, ezért is döntöttek egy korszerű, nemzetközi és hazai szabványoknak is megfelelő szárítóüzem és gabonatároló építése mellett, melyek segítségével nemcsak a saját termények szárítása és tárolása vált lehetségessé, hanem integrátori szerepéből kifolyólag más helyi gazdák terményeinek a kezelése is.

– A 2010-es évekig vajmi kevés figyelem jutott a Horvátországban élő magyarokra. Azóta viszont nagyot fordult velük a világ: Jankovics Róbert vezetésével kezükbe vették sorsuk irányítását, ütőképes politikai erővé kovácsolódtak, s a magyar kormánnyal karöltve óvodákat, iskolákat, kollégiumokat, kulturális és sportlétesítményeket építettek vagy újítottak fel. A Drávaszögi Gazdaságfejlesztési Programnak köszönhetően a horvátországi magyarok gazdasági erejüket is jelentősen növelték: eddig több mint 9 milliárd forint értékű beruházást valósítottak meg, főleg a mezőgazdaság területén, ami itt is a vidéki magyar élet alapját adja – olvasható ezzel kapcsolatosan a miniszterhelyettes közösségi oldalán.