Hosszan tartó, méltósággal viselt súlyos betegség után 77 éves korában elhunyt Duray Miklós felvidéki magyar politikus, közíró, egyetemi tanár, a felvidéki magyar közösség és politikai élet egyik legnagyobb formátumú, meghatározó alakja – írta a Felvidék.ma.
Duray Miklós 1945. július 18-án született Losoncon.
1965-től fogva aktívan politizált. Bár tanulmányait a prágai tavasz eseményei megszakították, 1971-ben szerzett geológusdiplomát, majd doktori címet 1977-ben.
Már diákkorától aktív közéleti szerepet vállalt. Elnöke volt a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klubnak, csatlakozott a Charta ’77 aláíróihoz (akik az emberi jogok csehszlovákiai megsértése ellen tiltakoztak, aláíróit a kommunista hatalom üldözte – a szerk.), megszervezte az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát (amelynek a keretében tiltakoztak a szlovákiai magyar oktatás leépítése ellen). 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, később pedig az MKP (Magyar Közösség Pártja) elnöke lett.
Az első csehszlovákiai demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában, szlovákiai viszonylatban a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. 1992-ben újra megválasztották, 1994-től 2010-ig a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsában volt képviselő. A Magyar Koalíció parlamenti frakciójának elnöke volt 1994-től 1996-ig, 1999-től 2007-ig alelnöke, majd stratégiai alelnöke 2007-től 2010-ig.
Duray Miklós 1998-ban a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője volt.
Emellett tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete is. A törvény elfogadása után az 1-es sorszámú magyarigazolvány birtokosa lett.
Több díjat és kitüntetést is kapott, így többek között a Bethlen Gábor-díjat (1988), a Magyar Köztársaság Aranyérmét (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét (2001) és a Szent István-díjat (2003).
Duray Miklós halálával a Felvidék az egyik legmeghatározóbb „oszlopát” veszítette el. (magyarnemzet.hu)
