A nagybodolyai Szent Anna katolikus templom felújításának története december 20-án méltó beteljesedéséhez érkezett fizikai és lelki értelemben is. Az advent csendes várakozásának napjaiban, ünnepi szentmise keretében került sor a megújult templom megáldására, amely nemcsak egy épület újjászületését, hanem egy kis lélekszámú, ám annál erősebb közösség megmaradását és jövőbe vetett hitét is jelképezte.
A nagybodolyai Szent Anna katolikus templom felújítása
Nem egy „sima” felújításról van szó, hanem hosszú évek következetes munkájának, kitartásának és összefogásának az eredményéről. Az a folyamat, amelynek most, a szombati templomavató alkalmával ünnepélyes lezárásához érkeztünk, egyszerre szól múltunk tiszteletéről, jelenünk felelősségéről és jövőnkbe vetett hitünkről.
Nagybodolya a Drávaszög egyik legkisebb lélekszámú települése, mégis olyan örökséget őriz, amely messze túlmutat a falu határain. Az Árpád-kori település nevét már egy 1296-ból származó oklevél említi, katolikus lakossága pedig évszázadok óta Szent Anna oltalmába ajánlja közösségét. A templom, amelyet annak idején Szent Anna tiszteletére szenteltek fel, a régió egyik legrégibb egyházi épülete. Az objektumot körülölelő temető is arról tanúskodik, hogy a településnek már a középkorban temploma állt ezen a helyen. A török idők viszontagságai sem kerülték el: egy időben puskaporos raktárként használták. Egy 1782-es feljegyzésből tudjuk, hogy a ma is álló, szilárd anyagból épített templom a korábbi istenháza helyén épült fel, Savoyai Jenő herceg költségén.
A templom története a későbbi évszázadokban sem volt mentes a megpróbáltatásoktól. A honvédő háború éveiben, 1991 és 1997 között az épületet szinte teljesen kifosztották, a tornya is súlyosan megrongálódott. A békés reintegrációt (1998) követően sor került a harangozás villamosítására, ám egy villámcsapás évekkel később ismét némaságra ítélte a torony harangját. A meghibásodott elektronikus berendezést 2018-ban, a HMDK és a helyi közösség összefogásával, Jankovics Róbert parlamenti képviselő támogatásának köszönhetően sikerült helyreállítani, ami már előrevetítette azt a szemléletet, amely később a teljes felújítás alapja lett.
A nagyszabású rekonstrukció 2020-ban vette kezdetét a HMDK és az Európa AP projektjének keretében. Geotechnikai és építészeti kutatásokat végeztek, amelyek során kiderült, hogy az épület alapjai jóval régebbiek, mint azt korábban feltételezték. A feltárások és felmérések eredményeként elkészült a templom teljes építészeti dokumentációja, amely megalapozta a több ütemben zajló felújítást. Az első szakaszban, 2022-ben a tetőszerkezet rendbetétele valósult meg, magyar kormányzati támogatásból, hiszen stabil tető nélkül sem a falak javításának, sem a további munkálatoknak nem lett volna igazi eredményük.
A következő években a felújítás újabb és újabb fázisai valósultak meg. A horvát kulturális és médiaügyi minisztérium 2023-ban kiemelkedő értékű támogatást ítélt meg a nagybodolyai Szent Anna-templom számára, amely országos szinten az ötödik legnagyobb tétel volt abban az évben egyházi felújítási vonatkozásban. Ezzel párhuzamosan továbbra is számíthatott a közösség a magyar kormány segítségére is. A munkálatok eredményeként megújult a templom külső és belső tere, stabilizálták és újravakolták a falakat, mindvégig szem előtt tartva az eredeti arculat megőrzését.
2024-re a felújítás látványos szakaszához érkezett. A templom teljes külső és belső tatarozása befejeződött, az épület újra Nagybodolya egyik ékességévé vált. A várdaróci Cövek asztalosműhelyben megalkották az új, fenyőfából készült padsorokat is, amelyek teljessé tették a megújult belső teret.
A nagybodolyai Szent Anna-templom felújítása így nem csupán egy épület megmentéséről szól, hanem arról az összefogásról is, amelyben helyiek, intézmények, a HMDK, valamint a magyar és a horvát állam egyaránt szerepet vállaltak. A hétvégi templomavató pedig egyszerre tisztelgett múltunk és az elvégzett munka előtt, és megerősítette azt az üzenetet, hogy a horvátországi magyarság számára a szakrális örökség megőrzése nem lezárt fejezet, hanem élő, közösségformáló feladat.
A felújított templom megáldása
Az eseményen a helyi hívek mellett egyházi, közéleti és intézményi képviselők vettek részt. A szentmisét Almási Róbert atya, a Diakovár–Eszéki Főegyházmegye horvátországi magyarokért felelős referense mutatta be, Beer Gergely és Kirhofer Róbert plébánosok koncelebrálásával. A liturgia már önmagában is kifejezte azt az üzenetet, amely a felújítás egész folyamatát végigkísérte: a hit, a közösség és az összefogás erejét.
Soltész Miklós: Össze tudunk fogni a békéért és a közösségekért
Soltész Miklós a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára ünnepi köszöntőjének már az elején hangsúlyozta, hogy a nagybodolyai alkalom messze túlmutat egy protokolláris eseményen. „Jó volt együtt szentmisében ünnepelni a felújított templomot” – fogalmazott, majd áldását kérte az ünneplő közösségre.
Beszédének egyik központi gondolata a „kicsikre” való odafigyelés volt, amely szervesen kapcsolódik Nagybodolya történetéhez és a templom megmentésének folyamatához. „Ahogy hallhattuk a szentbeszédben is, a kicsire oda kell figyelni, és oda is figyelünk” – mondta, majd így folytatta: „Ha egy szülő csak az erősre, csak a nagyra figyel, akkor többszörösen is bűnt követ el.” Szavai egyértelmű üzenetet hordoznak: a kis közösségek értéke nem mérhető pusztán számokban.
Az államtitkár rámutatott arra is, hogy Nagybodolya és a Drávaszög többi települése a múltban számtalan megpróbáltatáson ment keresztül, mégis megmaradtak. „Ha megnézzük az elmúlt évezredet, mennyi mindenen ment át akár ez a falu is, akár a Drávaszögnek sok-sok települése, és mégis itt vagyunk, akkor igenis érdemes erőt és segítséget nyújtani mindazoknak, akik ezt kérik” – fejtette ki. Ez a gondolat különös hangsúlyt kapott egy olyan templom falai között, amely maga is túlélte a történelem viharait, a pusztítást és az elnéptelenedés veszélyét.
Soltész Miklós beszélt a magyar–horvát együttműködés példamutató jellegéről is, amely a nagybodolyai templomfelújításban kézzelfogható formát öltött. „Ebben a sajnos békétlen, háborúkkal, szenvedésekkel teli világban mégiscsak össze tudunk fogni” – mondta, majd hozzátette: „Össze tudunk fogni, hogy a különböző nemzetek vagy különböző országok is példát tudjanak mutatni az ellenkezőjére: a békére, az együttműködésre.”
Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik a felújításban részt vettek, külön is kiemelve a horvátországi magyar közösség és képviselőik szerepét. „Hadd emeljem ki képviselő úrnak is, munkatársainak is, és a horvátországi magyaroknak a szerepét, mennyi mindent tudtunk közösen megvalósítani” – fogalmazott. Ugyanakkor hangsúlyozta a horvát partnerek szakmai és intézményi közreműködésének fontosságát is: „Az ő szakértelmük, segítségük és támogatásuk nélkül nem tudtuk volna megvalósítani ezt az épületet sem.”
Beszéde egyik legerősebb üzenete a hit megtartó erejére vonatkozott. „A hit, a kereszténység nélkül nem fogunk megmaradni, anélkül szétesnek a nemzetek” – jelentette ki, majd figyelmeztetett: „Látjuk, hova vezet az istentelenség, és mekkora erő, hogyha a kereszténység itt van közöttünk.” Szavai szerint a megújult templom nemcsak múltat őriz, hanem jövőt is formál: „Ha mindezt továbbadják és őrzik, akkor biztos, hogy ennek a kicsi falunak is lesz jövője.”
Az államtitkár végül az adventi időszakhoz illeszkedő, személyes hangú jókívánságokkal zárta beszédét: „Áldott és békés karácsonyt kívánok: áldottat a családban és békességet a világban. Sok-sok imádság, sok-sok erő – higgyék el, ennek ereje van.” Majd gratulált a felújításhoz is: „Gyönyörű szép lett, öröm önökkel együtt ünnepelni.”
Jankovics Róbert: Ez egy olyan műemlék, amely párját ritkítja Horvátországban
Jankovics Róbert, a HMDK elnöke és parlamenti képviselő beszédében személyes emlékeken keresztül idézte fel a nagybodolyai Szent Anna katolikus templom felújításának kezdetét és a mögötte álló szemléletet. „Amikor az egészet elkezdtük – már jó hat esztendeje -, akkor is hangsúlyoztuk, amit sokszor hallhattak tőlünk: nekünk minden magyar számít! És minden közösség is számít, vagyis Nagybodolya is” – mondta. Hangsúlyozta, hogy a lélekszám csökkenése ellenére a közösség értéke nem csökkent, sőt, a feltárások során előkerült részletek még inkább rámutattak az épület páratlan jelentőségére: „Ez egy olyan műemlék, ami párját ritkítja Horvátország-szerte” – mondta Jankovics.
Beszédében megemlékezett azokról is, akik már nem lehetnek velük, de munkájukkal hozzájárultak a templom megmentéséhez: Kovács Ferencről és Potápi Árpád János államtitkárról. Majd őszintén szembenézett a nehézségekkel is: „Biztos, hogy lehettünk volna többen, lehettünk volna okosabbak, lehettünk volna jobbak, de… gondolkozzunk el csak azon, hogy mi lett volna, ha mindezt nem csináljuk meg.” Szavai világossá tették, hogy a felújítás nemcsak építészeti, hanem közösségi értelemben is sorsformáló jelentőségű volt.
Jankovics Róbert az összefogás erejét nevezte a siker kulcsának: „Ez a templom is jól mutatja, hogy mire vagyunk mi képesek, horvátországi magyarok, amennyiben összezárunk és összefogunk, de egyben jól mutatja azt is, hogy mire képesek Horvátország és Magyarország kormánya együtt, amikor összefognak.” Gondolatait Reményik Sándor soraival zárta, amelyek a nagybodolyai templom falai között különös súlyt kaptak: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”
Ivana Sudić, a horvát Kulturális és Médiaügyi Minisztérium (Műemlékvédelmi) Konzervátori Hivatalának osztályvezetője Nina Obuljen Koržinek miniszter asszony küldötteként hangsúlyozta, hogy a nagybodolyai Szent Anna-templom felújítása kiemelt jelentőségű műemlékvédelmi projekt volt. Rámutatott: a templom középkori eredetű építészeti elemei, valamint a helyszín több évszázados szakrális folytonossága különös felelősséget rótt mindazokra, akik a felújításban részt vettek. A munkálatok során ezért alapvető szempont volt az eredeti szerkezetek és arányok megőrzése, valamint az, hogy az épület történeti karaktere a megújulás után is egyértelműen felismerhető maradjon. Mint fogalmazott, a templom felújítása során példaértékű együttműködés valósult meg a szakmai intézmények, az egyház és a helyi közösség között, ami a legfőbb garanciája volt annak, hogy a munkálatok a konzervátori elvek maradéktalan betartásával fognak zajlani.
Az eseményen részt vett Magdó János, Magyarország eszéki főkonzulja, dr. Császár Zoltán eszéki magyar konzul, Iva Papić, a zágrábi Kulturális Minisztérium Konzervátori Hivatalának tanácsosa, Valentina Avdičević, a Darázsi járás elöljárója, Sipos Sándor, a Darázsi járás elöljáró-helyettese és Matijević Olivér, a HMDK ügyvezető elnöke is.
