A hivatalos statisztika szerint ma 50-60 ezer, magát magyarnak valló ember él Ausztráliában. Példás összefogással, szervezetekbe tömörülve őrzik magyarságukat a világ másik felén is. Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy hány generáció fogja még magát magyarnak vallani?
Már az 1848-as szabadságharc bukása után is emigráltak magyarok a nagyvilágba, többen közülük Ausztráliában telepedtek le. A két világháború, majd az 56-os forradalom következtében újabb kivándorlási hullámok indultak. Az ausztrál állam előnyben részesítette az értelmiségi bevándorlókat, ezért nagy részük tanár, orvos, mérnök, ügyvéd, művész vagy tehetséges sportoló volt. A múlt század közepe óta a különböző nemzetiségű bevándorlók klubokat, templomokat, iskolákat, cserkészegyesületeket, tánccsoportokat, zenekarokat működtetnek. Az 1960-as években már a Magyarországtól elcsatolt területekről is mind nagyobb számban érkeztek magyarok. 1970-ben már 50 000 magyar élt Ausztráliában, az összlakosság 0,4%-a vallotta magát magyarnak. Ma több mint 60 ezer magyar él az ötödik kontinensen. Ausztrália a magyar bevándorlókat szívesen fogadta, mivel művelt, iskolázott és szorgalmas nép a miénk, cserében viszont türelmetlenül követelte az új telepesek mielőbbi beilleszkedését.
Az összes nagyvárosban működnek magyar klubok
Ausztrália minden részében élnek magyarok. Amellett, hogy igyekeztek beilleszkedni, magyarságukat is meg kívánták/kívánják őrizni, így a nagy szétszórtság ellenére is megszerveződtek. Létrehozták kis magyar közösségeiket. Kezdetben ún. találkozási pontok alakultak ki, ahol a család nélküli magyar emberek jöttek össze. Helyiségeket többnyire ausztrál egyházak vagy társadalmi szervezetek bocsátottak a bevándoroltak rendelkezésére. Ezek később jól működő magyar szervezetekké formálódtak, elsősorban a nagyobb városokban, ahol jelentős számú magyar él.
Sok ausztráliai magyar egyesület ma már komoly múlttal és székházzal rendelkezik. A tagok elhalálozása, kiöregedése, elköltözése miatt több egyesület megszűnt, de újabb közösségek is alakulnak.
Drávaszögi kötődésű szervezeti tagok Brisbane-ben és Sydney-ben
A Brisbane-i Magyar Központ egyik alapítója a vörösmarti származású Lázár Ferenc, aki a helyi futballcsapat vezetőjeként is tevékenykedik.
A sydney-i Edenson Parki Social Club egykori vezetője a várdaróci származású Cövek Sándor. A klub sokszínű programokkal csalogatja az ottani magyarokat. Az arató- és szüreti bál mellett szilveszteri, pünkösdi, locsoló- és anyák napi bált is rendeznek, melyeken magyar zenekar húzza a talpalávalót. A Harmony zenekarnak a sepsei származású Tóth Sándor is tagja.
A sydney-i magyaroknak református és katolikus templomuk is van, melyekben magyar nyelven hirdetik az igét. A Szent Erzsébet Öreg- és Betegápoló Otthon a magyar ajkú időseknek szolgál lakhelyül. Ebben az idősotthonban minden év novemberében megrendezik a Szent Erzsébet-napi búcsút, amelyre több ezer ember látogat el. A városnak van jól működő cserkészegyesülete és magyar iskolája is.
Brisbane-hez, Melbourne-höz, Sydney-hez hasonlóan magyar szervezetek működnek Perthben, Adelaide-ben, Canberrában és több kisebb városkában is.
A beolvadás útján
A még Magyarországon, illetve a határon túli magyar régiókban született, szocializálódott bevándorlók egyre kevesebben lesznek. Ők még olvassák az ausztráliai magyarság hetilapját, a Magyar Életet, nézik a magyar tévéműsorokat, hallgatják a magyar rádióadást. Gyerekeik, a második generációhoz tartozók még beszélik az anyanyelvüket, de ők már Ausztráliát tartják hazájuknak és az ottani többségi kultúrát a sajátjuknak. Többségüknek már nem magyar a párja, így gyerekükkel már csak a közös, vagyis angol nyelven beszélnek. Esetleg a nagyszülők tanítják őket meg magyarul, talán értik is a nyelvet, de beszélni sohasem fognak. Ezért e távoli kontinens magyarsága – akárcsak a többi nemzetiséghez tartozók is – lélekszámát tekintve lassan, de biztosan fogy.
{fcomments}
