A várdaróci Péter Valentina magyar általános és középiskolába járt, amiből felsőfokú tanulmányai során csak előnye származott. Probléma nélkül megállta a helyét az eszéki egyetemen, ahol már szerzett egy diplomát, és jó úton halad a második oklevél megszerzése felé.
Péter Valentina egy ambiciózus, 22 éves várdaróci egyetemista, aki bővelkedik tervekben, melyek megvalósításáért nem rest tenni. Nemrégiben sikerült megszereznie első diplomáját az eszéki Mezőgazdasági Egyetem alapképzésén. Az okleveles növénytermesztő mérnök itt nem áll meg, célja egy mesterdiploma megszerzése.
– Annak idején nem volt kérdéses a szüleim számára, hogy hova, illetve milyen iskolába írassanak, kézenfekvő megoldás volt, hogy a falu négyosztályos magyar tannyelvű iskolájában fogom megkezdeni a tanulmányimat – meséli Valentina, aki 5. osztálytól Laskón tanult, és a középiskola-választást sem bánta meg, az Eszéken működő Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba járt, a magyar középiskola jó alapnak bizonyult a felsőfokú tanulmányokhoz is.
Érettségi után sikerült az eszéki mezőgazdasági egyetem növénytermesztési alapszakára bejutnia.
– Itt ugyan horvát nyelven folyik az oktatás, de nem okozott gondot, hiszen a magyar középiskolában horvátul is tanultunk. Abból, hogy mindkét nyelvet jól ismerem, sok előnyöm származott. Például a különböző munkákhoz, dolgozatokhoz a magyar szakirodalomból is meríthettem. Diplomamunkám megírásánál is sokat segítettek a magyar szakmai források, mivel szakterületem a napraforgó gombás betegségek elleni védelme, amit Magyarországon is régóta kutatnak – mondta Valentina, büszkén hozzátéve, hogy az alapszak után nem állt meg, célja egy mesterszakos diploma megszerzése, immár a növényvédelem terén.
Valentina elárulta, hogy egyetemi évei alatt folyamatosan magyar állami ösztöndíjban részesült, ami nagy anyagi segítség volt a család számára. Az ifjú növényvédelmi szakember, miután befejezi a mesterszakot is, itthon szeretne munkába állni.
Fontos számára a hagyományok ápolása is
Valentinának kiskora óta fontos a közösségi élet és a magyar hagyományok ápolása. Ezért már 3. osztályos korában elkezdett társastáncokat tanulni, majd pedig beállt a falu néptánccsoportjába, ahol több mint 10 évig táncolt.
– Nagyon szeretem a magyar néptáncot, ezért aktív tagja voltam a várdaróci tánccsoportnak, majd később az Alfalusi Tánccsoportnak is. Nagyon sok élményt és barátot szereztem a néptáncnak köszönhetően. Számos olyan helyre, országba utaztunk el, ahova nem biztos, hogy más szabadidős tevékenységgel eljutottunk volna. Elmondhatom azt is, hogy az egész Kárpát-medencében vannak barátaim. Nagyon sajnálom, hogy a régi csoportunk már nem működik, de sajnos a munka, a tanulmányok mellett a legtöbben már nem tudták folytatni, sokan el is költöztek. Én azonban, ha lehetőség adódna, szívesen táncolnék újra – mondja Valentina, aki ha már nem is táncol, a tanulás mellett továbbra is igyekszik kivenni a részét a közösségi életből. Aktív tagja a Várdaróc Magyar Kultúregyesületnek, ott van minden rendezvényükön, segít és tanul, mert fontos számára, hogy a magyar szót és kultúrát még sokáig használják és ápolják szülőföldjén.
