Lepoglava városának a neve már évtizedekkel ezelőtt egybeforrt az itt működő börtönnel, mely jelenleg Horvátország egyik legszigorúbb büntetőintézete. Bizonyára kevesen tudják, hogy ezt a ma fegyházként működő épületet Corvin János, Mátyás királyunk fia építtette át erőddé.
A Hunyadiak korában
Lepoglava a 15. században a Hunyadi család tulajdonát képezte, állítólag még maga Mátyás király is megfordult a vár(os)ban, amit akkoriban pálos szerzetesek vezettek. A helyi pálosok híres könyvmásolók voltak, ennek köszönhetően az évek során tekintélyes könyvtárra tett szert Lepoglava. A 16. század elején feudális anarchiába süllyedő országba betört a török, így Lepoglavába is, és kifosztotta a gazdag, védtelen várost, könyvtárát pedig felégette.
Igazságtalanság a legigazságosabb királyunk fiával
Mátyás halála után a trónkövetelők között volt a király házasságon kívüli, ám törvényesített fia, János is. Annak ellenére, hogy Mátyás kinyilvánította, egyetlen fiát, Jánost szánja örökösének, a király halála után mégsem János fejére került a korona. Ennek legfőbb oka, hogy a főurak nem tudták lenyelni, hogy a fiú házasságon kívül született, mégpedig nem is nemes anyától, hanem egy bécsi polgárlánytól. Ezért inkább Ulászló cseh királyt ültették a trónra a nemes urak. Természetesen ezt János nem szívesen hagyta annyiban, azonban miután az új király felajánlotta neki a bosnyák királyi, a szlavón hercegi, illetve a horvát báni címet, János ezek fejében lemondott a magyar trónról. János bánsága alatt székhelyét Lepoglavába helyezte át, ahol felújította és erőddé építtette át a helyi pálos kolostort, a mai börtön épületét. Corvin János alatt a város visszanyerte régi fényét. A szép idők azonban nem tartottak sokáig, ugyanis csakhamar meghalt a bán, aki végső nyughelyéül a lepoglavai pálos kolostor templomát választotta.
Nem sokkal apja halálát követően fia, Kristóf, a híres Hunyadi család utolsó férfi sarja is meghalt, méghozzá hétéves korában, így kihalt az utolsó magyar királyi család. Kristófot apja mellé temették el Lepoglaván.
A város tudományos élete azonban a pálosoknak köszönhetően ezután sem szűnt meg, ugyanis a szerzetesrend oktatással is foglalkozott. Korabeli adatok szerint 75 doktori munka született a lepoglavai kolostor falai között, így hát ez a kolostor tekinthető Horvátország első egyetemének.
A börtön
Miután II. József betiltotta a szerzetesrendeket, a város hanyatlásnak indult. A kolostor is hosszú évekig üresen állt, míg a 19. század közepén át nem alakították börtönné. Már a monarchia idejében is a legveszélyesebb bűnözők gyűjtőhelyének, ebből következően az ország egyik legkeményebb börtönének számított.
A két világháború között a börtön a politikai foglyok gyűjtőjéül szolgált. A legtöbb rab a kommunista eszmékkel és illegális szervezkedéssel való kapcsolatának a következtében került a börtönbe, így például a későbbi marsall és országvezető, Josip Broz Tito is.
Később, a világháború alatt hadifogolytáborként is üzemelt, ahol az usztasa rezsim a legnagyobb ellenfeleit tartotta fogva. Egyes becslések szerint a háború éveiben több mint 2000 antifasisztát végeztek ki Lepoglaván az usztasák.
A háború végeztével fordult a kocka, és az egykori rabból lett diktátor küldte ide a rendszer ellenségeit. Így került Lepoglava tömlöcébe Alojzije Stepinac zágrábi érsek, katolikus mártír is.
Még egy ismert rabot meg kell említenünk, aki nem volt más, mint az 1971-es „horvát tavasz” egyik vezetője, Horvátország első köztársasági elnöke, Franjo Tuđman, aki a szóbeszéd szerint ugyanabban a cellában raboskodott, amelyikben annak idején Tito.
Napjainkban
A börtön 2001-ig eredeti állapotában működött, azonban az említett évben az állam a börtön egy részét visszaadta a pálos rendnek. A börtön ettől függetlenül ma is működik, és Horvátország központi büntetés-végrehajtó intézeteként tartják számon. Nem kizárt az sem, hogy a volt miniszterelnök-helyettes, Radimir Čačić is eme hírhedt falak közt tölti majd le büntetését, amelyet halált okozó közúti baleset okozásáért szabott ki rá a bíróság.
{fcomments}
