– Ha röviden kellene jellemeznie az erdélyi magyar közösséget, mit emelne ki?
– Kitartó, türelmes és a célját követi, miszerint a szülőföldjén akar megmaradni erős magyar közösségként. Azt gondolom, hogy ez már meg is határozza azt, hogy hogyan látjuk magunkat és azt is, hogy hogyan lát bennünket a többség. Természetesen ez időről időre változhat, különösen az, hogy a többség hogyan lát bennünket, nehezebb időszakokban így, könnyebb időszakokban másféleképpen. Az biztos, hogy az erdélyi magyarság az elmúlt száz esztendőben azt bizonyította be, hogy ragaszkodik a szülőföldjéhez, az identitásához, nyelvéhez, kultúrájához, vallásához, és hogy képes megteremteni különböző korokban, politikai, társadalmi kontextusokban a maga számára elengedhetetlen intézményes rendszert, mert nemzeti közösségként, kisebbségben, intézmények, gazdaság, értelmiség nélkül nem tudsz megmaradni, ezért teljes társadalmi életet kell kialakítani. Az intézményeket mindig meg- vagy újra kellett teremteni. Nagyon hozzászoktunk az újrakezdéshez, ami tény. Nem tekintem ezt pozitív dolognak, de a kisebbségi létben az újrakezdést meg kell tanulni. Annyiszor újra kellett kezdeni, annyiszor talpra kellett állni, annyiszor újra fog kelleni kezdeni, mert a történelmi tapasztalat ezt mutatja, és ezt a többségben élő nemzettársaink el sem tudják képzelni.
– Mi ad erőt valójában ehhez az újrakezdéshez?
– Azt hiszem, hogy erre nem lehet röviden válaszolni, vagy ha mégis, akkor azt mondanám, hogy a makacs elhatározás, hogy a szülőföldünkön maradunk, hogy nem adjuk föl az őseink földjét, hogy megőrizzük és továbbadjuk a gyerekeinknek. De ez persze ennél sokkal bonyolultabb, mert mindig vannak élethelyzetek, külön egyéni életstratégiák, és hogyha ezeket nem tudod összeegyeztetni egy közösségi életstratégiával, akkor atomjaira hullik egy társadalom, akkor egy adott pillanatban már nem azok a kötelékek fognak működni, amelyek a nemzeti identitás megőrzését nagyon magas szintre emelik és prioritásként kezelik. Tehát közösségépítést kell folytatni. Közösségépítés nélkül nem lehetséges a megmaradás és az újrakezdés. Amúgy is ebben a helyzetben az egyéni teljesítmények fontosak, de a politikában, az érdekvédelemben az egyéni teljesítmények nem léteznek. Közösség nélkül, közösségi háttér nélkül nem tudsz eredményes lenni. Mindez szükséges ahhoz, hogy talpra lehessen állni. Mondtuk az elmúlt években is, akárcsak a többi, Magyarország határán kívüli közösség, hogy annyiszor újra kellett kezdenünk és föl kellett állni, hogy másoknak abból akár egy évszázadra is elegendő ereje és energiája lenne. Egy példa az újrakezdésekre. Most mi olyan helyzetben vagyunk, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskolát, annak az alapító iratát a legfelsőbb bíróság nemrég, három év után, megsemmisítette. 2019-ben adta ki a miniszter, aztán 2022-ben azt mondja a legfelsőbb bíróság, hogy nem érvényes. Újra kell kezdenünk, de az iskolát akkor sem hagyjuk, mert közösségi igényből született. A gyerekeket és a szülőket sem fogjuk cserben hagyni, és ősztől ismét tovább fog működni a katolikus iskola. Tehát ilyen apró harcokból áll az életünk.
– Az RMDSZ elnöki pozícióját tölti be, és egyben miniszterelnök-helyettes is a román kormányban. Ez utóbbi minőségében hogyan tudja segíteni a magyar közösséget?
– A magyar közösségnek a 2020-as választásokon való támogatása volt az, amely bevitt bennünket a kormányba. Mi a választási kampányban is azt mondtuk, hogy a politikának a lényege, hogy a végrehajtásnak a része legyen. Nem mindenáron, de azzal a politikussal, aki nem arra törekszik, hogy a végrehajtásnak is a része legyen, nem kell sokat foglalkozni. Ezt mi nyíltan kimondtuk, vállaltuk. Olyan helyzetet teremtett az erdélyi magyarság, hogy vállalhattuk a kormányzást. Ez azt jelenti, hogy az érdekérvényesítésben az önkormányzati, parlamenti szint mellé oda tudjuk tenni a kormányzati munkát is. És ez fontos, mert van három miniszterünk, plusz ott vagyok én miniszterelnök-helyettesként, van 14 államtitkárunk, vannak helyettes államtitkárok, ők a döntéselőkészítésben, a döntések meghozatalában vesznek részt, és országos programokat tudtunk elindítani, mert fajsúlyos minisztériumokat vezetünk, az egyik a környezetvédelem, erdő- és vízgazdálkodás, a másik a közmunkálatok, közberuházások és közigazgatási minisztérium, és a harmadik a sportminisztérium. Tehát olyan programokat tudtunk elindítani, amelyek országos jellegűek, és az erdélyi magyar közösségnek is javítják az életminőségét. Azt gondolom, hogy akkor, amikor lehetőségünk van, arra kell törekednünk, hogy a kormányzatban is jelen legyünk. Az elmúlt 32 évből mi körülbelül olyan 12-13-at voltunk különböző koalíciókban a kormány része, és azok az időszakok voltak az igazán sikeres periódusok.
– Gratulálok ezekhez az eredményekhez! Milyen az együttműködés más határon túli magyar szervezetekkel?
– Az elmúlt évek ezt is egy új dimenzióba helyezték, és azt mondhatnám, hogy kiváló az együttműködésünk. Gyakran találkozunk, talán soha ilyen gyakran nem találkoztak a határon túli magyar vezetők. Egymást meghallgatva, egymás tapasztalataiból tanulva, egymás problémáit megismerve azt gondolom, hogy a közös ügyünket előre tudjuk vinni, mert a mi sorsunk végül is közös. Az, hogy különböző országokban élünk, és ugyan számarányainkban kisebb-nagyobb közösséget képviselünk, de ezeket a különbségeket látjuk, ismerjük, a kihívások is mások, de mégis van valami ezen túl, ami bennünket összefog, az, hogy mindannyian kisebbségben élünk, mindannyian meg akarunk maradni a szülőföldünkön. Például az, ami itt Horvátországban történt az elmúlt években, az a munka, amit Jankovics Róbert és a kollégái végeztek, az példaértékű. Továbbá láttuk, hogy mandátumot szerzett Horváth Ferenc Szlovéniában, azelőtt Pásztorék, most pedig a felvidékiek következnek. Bízom benne, hogy sikeres lesz a felvidéki választás ősszel, és nyilván segítjük egymást, figyelünk egymásra. A legnagyobb bajban most az ukrajnai közösség van, ma az orosz agresszió miatt a kárpátaljai magyarság van a legnehezebb helyzetben. Nekünk most nemcsak szolidárisnak kell lennünk velük, hanem segítséget kell nyújtanunk. De jó az együttműködés, és a nemzetpolitikai értékek, a célok, az irány annyira egységesek, hogy talán még soha nem volt ilyen. Ezt csak értékelni tudom, és ezt nemcsak megőriznünk kell, hanem meg is erősíteni. (mm)
