A horvátországi magyarság nyelvhasználata, a kisebbségi lét kihívásai, valamint a háborús emlékek és az emberi összetartozás kérdései kerültek középpontba dr. Lehocki-Samardžić Anna nyelvész, költő és kisebbségkutató előadásában.
A Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén Magyari Sára egyetemi docens meghívására Látható nyelv címmel tartott előadást, amelyben a horvátországi magyar közösség nyelvi tájképének sajátosságait és változásait ismertette.
Rámutatott, hogy a kisebbségi nyelvek jelenléte messze túlmutat a kétnyelvű helységnévtáblákon és közterületi feliratokon. Pozitív példaként említette azokat a horvátországi településeket, ahol a magyar feliratok akkor is megjelennek, ha a közösség létszámaránya nem éri el a törvényben előírt küszöböt. A nyelvi identitás erősítésében a sport szerepét is hangsúlyozta, példaként a Várdaróc FC közösségépítő tevékenységét említve.
A látogatás másik állomásán, az MCC képzési központjának Janus Pannonius termében a szerző Tristae című kétnyelvű, magyar–horvát verseskötetét mutatták be, a Janus Pannonius Szakkollégium támogatásával. Az est során a magyar és horvát nyelvű versek felolvasása mellett személyes hangvételű beszélgetés bontakozott ki a háborús gyermekkor emlékeiről, a kisebbségi létről és az emberi kegyetlenség természetéről. A kötetben a háború és a halál tapasztalata az emberséggel és az összetartozás erejével áll szemben.
– Nem az embertől kell félni, hanem attól, amit az ember félelmében képes megtenni – fogalmazott a szerző.
A Magyari Sára és Szűcs László költő, újságíró, lapszerkesztő részvételével zajló beszélgetésen a közönség a szerző készülő kötetéről is hallhatott.
A két nagyváradi rendezvény közös üzenete, hogy az anyanyelv nem csupán kommunikációs eszköz, hanem az emlékezet, az identitás és a közösségi összetartozás egyik legfontosabb hordozója.
