Környékén már a római korban is település állt. Egy fontos útkereszteződés mellett épült, a Budára vezető hadi út mentén épültek fel házai. 1289-ben Pélmonostor tartozékaként szerepelt. 1357-ben Kw (olvasd: Kű) formában fordul elő a neve. A 16. században kezdődött török uralom idején nem pusztult el, 1554-ben 28 adófizető háza volt.
A török kiverése utáni években visszaesett lakosságának a száma, a falu jelentős része ekkor elpusztulhatott. 1696-ban csak kilenc, 16 évvel később pedig már csak 8 adóköteles lakosa van. A falu lassú talpra állásáról tanúskodik, hogy a lakosok 1769-ben beadványt küldtek az uralkodóhoz, amelyben a szolgabíró által letiltott nyilvános szabad vallásgyakorlat visszaadását kérik. A fokozottabb betelepülésnek határt szabott a kevés megművelhető földterület is, így Kő a Drávaszög legkisebb lélekszámú települése volt és maradt.
Gazdasága
A falu népe főleg szőlőművelésből élt, különösképpen híresek voltak vörösboraik. 1894-ben 364 holdon termeltek szőlőt. A nagybirtok jelenléte mindenkor meghatározta népének életét, hosszú időn át a Bellyei Uradalom része. 1945 után, a nagybirtok államosításakor határának nagy része a Bellye Mezőgazdasági-ipari Kombináthoz került, így a lakosság nagy része is ott dolgozott.
A falu neve
A népmonda úgy tudja, hogy a település a nevét a határában álló nagy, kőből faragott hajdani római mérföldjelzőről kapta. Igazából a névadója az a 243 méteres Kőhegy, amelynek a déli lábánál épült.
Lakossága
A legkisebb települések közé tartozik. Lakossága soha nem haladta meg a félezret (1910-ben 369 magyar nemzetiségű lakosa volt). Mindig gond volt a megélhetés, így folyamatos volt az elköltözés. Több magyar család a közeli Hercegszőlősön vagy távolabb kereste boldogulását, helyükbe más nemzetiségű családok költöztek, különösen 1880-tól jelentős a magyarság számának a csökkenése. Jó száz év alatt több mint kétharmada elfogyott a magyar lakosságnak.
Oktatás
1817 előtt a településnek volt iskolája, amit 1885-ben felújítottak és ki is bővítettek. Tanulóhiányra hivatkozva az 1960-as években bezárták, és ezzel megszűnt a magyar oktatás, a helybéli gyerekek a hercegszőlősi iskolába járnak.
Vallás
A 14. században önálló plébániája volt. A 16. században Hercegszőlős közelsége miatt korán kapcsolatba kerülhettek a refomációval. Egy 1757-es adat szerint azt írták a templomról, hogy valaha katolikus volt, valamint hogy nagyon jó anyagból épült, de 1877-ben leégett. Ezt követően a tetőre cserép kerül, a templomhajón és a tornyon is jelentősen változtatnak, ekkor nyeri el mai formáját. Ahogy fogyott a magyar lakosság, úgy csökkent a református közösség tagjainak a száma is, 1991-ben már csak 84-en voltak.
A falu neves szülötte
A falu legnevesebb szülötte Beythe István volt, aki Tolnán tanult Szegedi Kis István rektorsága idején, majd 1554-ben a bécsi, később pedig a wittenbergi egyetem hallgatója. Pályafutását tanítóként kezdte, később egyházi szolgálatba állt, majd református püspök lett. Tudományos munkásságát is ekkor kezdte, több magyar növényritkaságot fedezett fel, e téren is komoly érdemeket szerzett.
