A kísérletezés kockázatos. De ha a hagyományos mezőgazdasági kultúrák nem kecsegtetnek biztos jövedelemmel, akkor meg miért ne próbálkozzon a gazda? – így gondolkozik Dudás József csúzai termelő. Néhány éve édesburgonya-termesztésbe kezdett, most az étkezési mákkal próbálkozik.
Lila színben pompázik a mákmező a csúzai családi házunk teraszához közeli parcellán. Most van a virágzás, még csak néhány napig tart. Ki sem kell mennem a teraszra, hogy lássam, szemem elé kerül a Facebookon is, mások is a csodájára járnak a látványnak, lefényképezik, megosztják.
Szomszédommal, Dudás Józseffel már máskor is készítettem interjút, amikor valami újba kezdett a hagyományos kultúrák mellett. A fő vonal náluk is a búza, a kukorica, az árpa, a napraforgó… De amióta a külső tényezők, amelyekre a termelő nem lehet befolyással, úgy hozzák, hogy a gazda egyre inkább ábrándul kifelé a hagyományos kultúrákból, újak – legalábbis számunkra újak – felé kacsingat.
Nincs ezzel egyedül, a tavalyi esztendő példátlanul nehéz volt a mezőgazdaságban, szinte minden ágazatot sújtott, a termelőknek elfogynak a megtakarításaik. Mint ahogy nincs egyedül azzal sem, hogy kísérletezik.
Miközben sétálunk a mákmező felé, találkozunk egy másik szomszéddal is, aki a nagybani fokhagymatermesztéssel próbálkozik. Azt mondja, jó pénz van benne, úgy hallotta, a palántában és az eperben is. Piacozás közben gyűjti az ötleteket. De jó ötletforrás az internet is. A lényeg, hogy nyitottnak kell lenni.
A mák biztonságban van a vadaktól, a bogarak ellen viszont védeni kell
József az ötletet az ugyancsak drávaszögi izsépi és dályoki gazdáktól kapta, a tavalyi év ugyan őket sem kímélte, 2022 viszont, azt mondják, kiváló volt a máktermesztés szempontjából.
Szomszédomnak a már említett helyen 1,6 hektár mákja van, két hektárnyi pedig a (szőlő)hegyen. Tavaly októberben volt a vetés, a betakarítására pedig várhatóan június végén, július elején kerül majd sor.
– A mák előnye, hogy a vadak nem szeretik, nem bántják. Márpedig ez nálunk fontos tényező, mert a hegyen nagy „ramazurit” csinálnak a vaddisznók és a szarvasok is. Utóbbiak nagyon elszaporodtak az utóbbi időben – mondja József.
Mint a természetben mindennek, a máknak is vannak ellenségei. Az állati kártevők közül általában a levéltetvek és a máktokormányos (Ceutorhynchus macula-alba) ellen szükséges védekezni. József öko-növényvédő szerrel permetez a bogarak ellen. Ezenkívül gyomirtót használ, és egy kevés levéltrágyával is megszórja.
A mákot tulajdonságai (morfintartalma) miatt fokozott felügyelet mellett szabad csak termeszteni, vagyis vetését be kell jelenteni az illetékeseknél, mint ahogy a betakarítás idejét is jeleznie kell majd.
József a learatott termést az izsépi felvásárlónak adja el, ahonnét tovább szállítják az étkezési mákot Ausztriába.
„Reménykedünk…”
Mint mondja, a hagyományos mezőgazdasági kultúrák felvásárlási ára tavaly a felére csökkent, a befektetési költségek viszont a duplájára nőttek.
– A mák esetében jobbak a kilátások? – kérdezem.
– Itt már semmi sem biztos, de reménykedünk. Állítólag 800 kg – 1 tonna körüli hozamra számíthatok hektáronként. Tapasztalatom még nincs a téren, de ránézésre eddig elégedett vagyok a vetéssel – mondja József, hozzátéve, nem a lehető legmagasabb hozammal számol, ezt a „hibát” más kultúráknál sem követi el, jobb szereti a kellemes meglepetéseket.
A termés egyelőre jól néz ki, és nem csak messziről. Lassan elvirágzik, növekedésnek indulnak a szirmok közül előbújó máktokok, s fejlődnek bennük a mákszemek, fehérről feketére váltva színüket, a gazda „szemüveglencséjét” meg remélhetőleg fordítva, feketéről fehérre „festik”, ha bejön a máktermesztés. Ha „mákja lesz”. Legyen!
