Biztosan sokan elgondolkodtak már azon, hogy vajon honnét származnak, és kik is voltak távoli őseik? Néhány nemzedéknyire visszamenőleg senkinek sem jelent gondot a felmenők megnevezése, azonban ha ennél többre vagyunk kíváncsiak, az bizony komolyabb levéltári kutakodást igényel.
A mindent tudó levéltárak
Aki elhatározza, hogy ő bizony elkészíti saját családfáját, a legjobban teszi, ha először egy levéltárban kezd kutakodni. A levéltárak ugyanis számos régi dokumentumot, egyházi anyakönyvet, illetve más érdekességet rejtenek. Az ilyen kutatás legnagyobb kihívása azonban az időigényesség. A levéltárak általában dátum, illetve helység szerint csoportosítják az archivált anyagot, és ha nem vagyunk biztosak abban, hogy melyik dátum alatt kell keresni egy-másik felmenőnket, akkor bizony böngészhetünk egy darabig. Ami a mi vidékünkön élőket illeti, a legcélszerűbb, ha az eszéki, illetve a pécsi levéltár ajtaján kopogtatnak, ugyanis a legtöbb ránk vonatkozó dokumentumot ott őrzik.
Ha nincs időnk kutakodni, akár meg is bízhatunk valakit a feladattal
Az interneten böngészve számos családfakutató vállalkozásra bukkanhatunk, akik ily módon is hirdetik egyáltalán nem olcsó szolgáltatásaikat. Ahhoz, hogy egy családfakutató cég elkezdjen őseink után kutatni, szükségünk lesz a legidősebb, még ismert felmenőink anyakönyvi kivonatára, hogy legyen hol elkezdeniük a munkát, és az is előnyt jelent, ha tisztában vagyunk felekezeti hovatartozásukkal is. Ha a „kezdőcsomag” összeállt, kezdődhet a kutatás, amit a megrendelő igényeinek megfelelően végeznek. Időtartama általában 4-12 hét, attól függően, hogy mennyire tagolt a család. A kutatás legfontosabb forrásai az anyakönyvek, az összeírások, a gyászjelentések, a helytörténeti munkák és a korabeli újságok. Az sem megy ritkaságszámba, hogy akár tíz generációra visszamenőleg is megtalálják az őseinket.
Ne lepődjünk meg azon, ha megkeres egy ismeretlen rokon
Miután sikerült feltérképeznünk őseinket, akár az elveszettnek hitt rokonok nyomába is eredhetünk, azonban az is elképzelhető, hogy egy távoli rokon keres fel minket egy szép napon. Pontosan ez történt pár évvel ezelőtt velem is. Egy alkalommal egy szokatlan üzenetre bukkantam internetes postafiókomban. A feladó egy bizonyos Hordósi László volt, aki azt állította, hogy rokonok lehetünk, mivel az ő ősei is a környékről származtak, azonban már emberöltőkkel ezelőtt elköltöztek. Először kételkedtem a dologban, de miután egyre több hasonlóságot fedeztünk fel egymás családjának a múltjában, arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínűleg távoli, talán negyedik vagy ötödik unokatestvérek lehetünk. Az illető azt állítja, hogy kutatásai szerint mi valószínűleg egy régi nemesi família leszármazottai vagyunk, és hogy eredetileg a nevünket Hordossynak írták, és feltehetően Erdélyből, Hordós községből származunk.
Sokan gondolkodnak úgy is, teljesen felesleges azzal foglalkozni, hogy honnan jövünk, inkább arra figyeljünk, hogy hová tartunk. Anélkül viszont, hogy ismernénk személyes jelenünk előzményeit, elődeinket, életüket és cselekedeteiket, nehezebb felkészülni az előttünk álló jövőre.
{fcomments}
