„Dunakeszire születtem – talán nem véletlenül -, a vidéken a talajadottságok kiválóak voltak a lótenyésztéshez. Olyan versenypályát tudtak elődeink építeni, amely a legjobb angol pályákkal vetekedett. A ló szeretete végigvonul életemen. Jelenleg egy lovas műsort is készítek, címe: Vágtass Velem. Az adás havonta, szombatonként jelentkezik, s minden szépet bemutatunk benne, ami a lovagláshoz kötődik.”
Hétfőre az Őrjárat az égen magyar tévéfilmsorozatot választom. Az egyórás epizód gyerekkoromat idézi. Jóllehet az akkori filmkészítési kultúra különbözik a maitól, mégis egy kevésbé zaklatott világot tükröz; emellett jó látni Koltai Róbertet, Almási Évát fiatalon (Duna, 19.55).
Kedden a Kisvárost ajánlom. Önző ok is motivál: a sorozatban többször szerepeltem jófiúként, rosszfiúként. Az utóbbiakra jobban emlékszem, egyszer a rádióban túszokat szedtünk, de máskor voltam már rabló is (Duna, 18.30).
Szerdán A Tisza magyar dokumentumfilm-sorozatot karikáztam be. Magyarországon a víz mindig központi kérdés volt: nem mindig a hiánya okoz problémát, hanem gyakran több is van belőle a kelleténél. A folyamszabályozással károsodott a termőföld vízháztartása: a folyók nem tudják lerakni a hordalékot, nem tudnak „megnyugodni” a kanyarulatokban, így a vízkészletet sem tudják újratölteni. Talán ez a műsor is felhívja a figyelmet: nagy kincs van a birtokunkban, amit őrizni kell (Duna World, 19.25).
Csütörtökön hallgassunk rádiót! A Vers napról napra című műsor missziót teljesít: a verseket népszerűsíti. Középiskolás koromban gyakran tüntetőleg verseskötettel a kézben vonultunk a városban, s ha már a kézben volt, olvastuk is a költeményeket. Nagyon népszerűek voltak a szavalóestek, Mensáros László, Latinovits Zoltán fellépései mindig telt házat vonzottak. Mensáros a XX. század összeállítása például több mint ezerszer ment. Sajnos ez a tendencia mára megváltozott. Minden olyan kezdeményezés, ami a versek népszerűsítését tűzte ki céljául, nagyon hasznos (Kossuth Rádió, 20.50).
Pénteken a Londoni Szimfonikus Zenekar hangversenyét kapcsolom be. A karmesteri pulton Valerij Gergiev áll. Az orosz dirigens a világ zenei világának igen furcsa alakja, de kétségtelen, hogy nagyon tehetséges. A koncert helyszínén, a Barbican Hallban magam is jártam, s a program is vonzó: Brahms- és Szymanowski-művek szerepelnek a műsoron (Bartók Rádió, 19.35).
Szombaton a Gasztroangyal finomságai érdekelnek. Borbás Marcsi kellemes, sugárzó egyénisége átszövi a műsort, s helyszínválasztása is példamutató. Az összeállítás mindenképpen új híveket szerez a gasztronómiának (M1, 17.35).
A vasárnap legyen a nevetésé! Az Egy bolond százat csinál immár klasszikussá vált magyar film, s a moziban olyan kiváló színészek tűnnek fel, mint Latabár Kálmán vagy Benkő Gyula. Fantasztikus, sodró vígjáték, méltó befejezése a hétnek (Duna, 16.30).
