Az Eszéktől 20 kilométernyire, a Baranya-háromszög szívében fekvő Karancs, a horvátban előszeretettel etnofalunak nevezett település az utóbbi időben mágnesként vonzza a belföldi és a külföldi turistákat is, akik örömüket lelik a vidék gazdag gasztronómiai és néprajzi jellegű kínálatában. Jó állapotban levő régi parasztházaival, három templomával és a vidék leghosszabb cseresznyefasorával Karancs népszerű turisztikai célponttá vált az utóbbi időben, úgyhogy több család is foglalkozik falusi turizmussal, és a helységben hagyományos népi ételeket kínáló éttermek is várják a látogatókat.
Karanch
Neve az Anjouk okmánytárában tűnik fel először Karanch formában. Később Oppidum Karanczként említik, vagyis mezővárosi rangú település. 1544-ben 43 adózója volt, 1583-84-ben pedig a faluban 80 ház fizet adót. A török alatt mindvégig lakott, emelkedő lélekszámú település. 1591-ben 82 magyar család élt benne. 1700-tól a dárdai uradalom tartozéka, majd a 18. századtól az Esterházy család tulajdona.
Gazdasága
A településen élők fő megélhetési forrása a szőlészet és a gyümölcsészet, de az állattartás is jelentős volt. A Révai Nagy Lexikon 1910-ben nagyközségként tartja nyilván, amelyet 1665 magyar és német nemzetiségű ember lakott. Vasútállomása, postája és távíróhivatala is volt. A vasút felszámolása után a lakosok élettere is beszűkült, sokan a közeli, várossá cseperedő Pélmonostoron helyezkedtek el. Az 1980-as években az ingázók a foglalkoztatottak 71 százalékát tették ki.
Lakossága
A 17. századig lakossága még színmagyar. 1800 körül német telepesek érkeznek, az 1900-as évek elején pedig délszlávok telepednek le. 1948 után rohamosan csökken a magyar népesség, és negyven év alatt megfeleződik. 1946 és 48 között a mezőgazdasági minisztérium jelentékeny számú horvát családot telepít be Zagorjeból, a Muraközből és Dalmáciából.
Oktatás
Iskolája már a 16. században volt. A reformáció kezdetétől fogva oktattak benne. A református iskola mellett katolikus is működött. A gyerekek kis létszáma miatt az 1970-es évek végén megszűnt a magyar oktatás, amit a 90-es évek végén sikerült újraindítani.
Vallás
A karancsiaknak, ha a reformáció előtt volt katolikus templomuk, az valószínűleg a régi településen, a ma Faluhelynek nevezett területen állhatott. A krónikák szerint 1779-ben Esterházy Kázmér Szent Donát püspök és vértanú tiszteletére kápolnát építtetett. A titulus templomi búcsúját augusztus 7-én tartják. A „dónátusi” búcsú nemcsak a katolikusok, hanem a református lakosság körében is emberemlékezet óta nevezetes esemény: leányvásár volt, ugyanakkor a szőlőőrzés kezdetét is jelezte a Drávaszögben.
A falu először a dárdai plébánia filiája volt, majd a laskafaluihoz csatolták. Isten házát 1830-ban bővítették ki, s akkor nyerte el mai formáját. Főoltárán Szent Donát püspök szobra állt, melyet az 1990-es háborús években elloptak. A ma látható berendezés a két világháború között készült. Orgonáját Angster József 1924-ben építette. Az 1997-ig tartó háború utáni templomfelújítás 2005-ben fejeződött be. 1969-ben, amikor bevezették a magyar nyelvet a liturgiába, 400 hívet tartottak számon, 1991-ben pedig 300 körül mozgott a számuk.
A ma is álló, többször renovált református templom 1808-ban épült. Az 1817-ben készült leltár alapján az eklézsia legrégebbi úrasztali edénye egy 1727. évszámmal datált kanna volt. A református gyülekezet létszáma 1991-ben 154 fő volt.
