Juhász Sándor képviselőjelölt ez idáig az általa irányított MESZ-en keresztül 15 ún. magyar házat vásárolt és újított fel. Mondhatnánk, dicséretes dolog egy civil szervezettől, amely horvátországi és magyarországi költségvetési pénzekből élt az elmúlt években. Az más kérdés, hogy miért kell egy magyar faluban a Juhász-féle házakat magyar házaknak nevezni? A tizenöt ingatlan értéke egyes becslések szerint meghaladja az 1 000 000 eurót, vagyis a 7,5 millió kúnát. Ezt az ingatlanhalmozást a horvát pártok is megirigyelhetik. A legjobb befektetésnek egyébként mindenképpen a vörösmarti ún. magyar ház bizonyult, mivel ott egy termet sikerült kiadni havi 6000 kúnáért, ami a Juhász-féle szervezetnek négy év alatt 288 000 kúnát jövedelmezett. Igen, kedves vörösmartiak, ha valaki ki szerette volna adni, vagy ki is adta az ingatlanát bizonyos összegért, akkor valamit rosszul tett, vagy nem kért tanácsot Juhász Sándortól, hogy miképpen is kell ezt csinálni. Ha majd nem lesz képviselő, biztos megkeresik a különböző, ingatlannal foglalkozó ügynökségektől, mivel ha Vörösmarton pár négyzetméterért 6000 kúnát tudott kapni, akkor feltételezhetően Eszéken vagy Zágrábban a tízszeresét is kérheti majd.
A helyzet komolyságát azonban az adja, hogy nem tisztázott fehéren feketén, milyen magyarországi és horvátországi pénzekből tudta az ingatlan-bérbeadásból csillagos ötösre vizsgázó Juhász ezeket mind megvásárolni? Várjuk az elkövetkező hetekben, hogy erről is megnyugtató választ, és persze tételes elszámolást ad majd a horvátországi magyar választóknak.
Az ún. magyar házak szükségessége – pár ingatlantól eltekintve – erősen megkérdőjelezhető. Apáink, nagyapáink sokszor társadalmi (közösségi) munka keretében minden faluban kultúrotthont építettek, hogy azok legyenek a közösségi élet színterei. Voltak is ezekben nagyon szép kultúrműsorok, színházi előadások, szüreti mulatságok, esküvők és minden olyan rendezvény, amely nagyban hozzájárult a magyar falvakban élők közösségi életének az erősítéséhez. Ma már azonban a kultúrotthonok nincsenek kihasználva, ezért is jogos a kérdés, hogy mi az értelme még egy, óriási befektetéssel létrehozott ún. magyar háznak, amikor bármilyen rendezvény megtartására ott vannak a kultúrotthonok. Talán Juhász Sándort zavarja, hogy ezek közösségi (járási) tulajdonban vannak? Nem tudni, de az biztos, hogy az ő ingatlanjai mind a MESZ tulajdonát képezik, Grubišno Polje és Pélmonostor kivételével. Példának okáért vegyük – mondjuk – a várdaróci ún. magyar házat. Minek egy olyan falunak adófizetői pénzekből létrehozott, kistafírozott ingatlan, amikor azt alig látogatják, gyér a tagsága, és különben is, a szomszédságában ott van a kultúrotthon bármilyen közösségi esemény megrendezésére.
A költői kérdés persze adódik: ilyen sok ingatlan mellett miért bérli a Juhász Sándor által vezetett szervezet a saját székhelyét? További kérdés, hogy Juhász Sándor a vörösmarti bérletrekord mellett melyik másik ún. magyar házat tudja jó pénzért bérbe adni? Számtalan a kérdés, de bízzunk abban, hogy Juhász Sándor elmondja az igazságot, hogy honnan a temérdek pénz az ingatlanok megvásárlására, mert a horvát költségvetésből származó támogatásokból mindezt nem lehetett volna kibulizni.
{fcomments}
