A két magyar ernyőszervezet leadta a választási bizottságnál a jelölését. A MESZ által jelölt Juhász Sándor–Budim Margit páros a szlogenjével ellentétben nem bízik olyan jelöltekben, akik esetleg a szervezetükön kívülről jöhetnének, és eszük ágában sem volt olyan helyettest választani, akinek esetleg nincs MESZ-es kapcsolódása. Ez teljesen a bizalmatlanság hiányát jelenti Juhász Sándornál, annak ellenére, hogy papagájként összefogást ismételget, miközben nála ez üres kampányszlogen. Az „Együtt vagy sehogy” szlogen kitalálóját is messze el kell tanácsolni a marketingszakmától, mivel mára értelmezhetetlenné vált, hiszen nem együtt indulnak a magyar ernyőszervezetek a választásokon, hanem külön. A „sehogy” így azt sugallja, hogy sehogy sem akarnak összefogni a magyarság érdekében. Igaz, ezt most szlogenné is megtették. A tetten ért szavak nagyon fontosak, ezért érdemes pár példát is hozni arra, hogy Juhász Sándor a képviselősége alatt végig a megosztáson és nem a magyarság egységén dolgozott.
A húsz éve jól működő, a HMDK égisze alatt lévő szervezet mellé Verőce-Drávamente megyében Juhász egy újabb szervezetet alapított, tovább osztva az ottani magyarságot. Nem veszi figyelembe azt, hogy az ottani magyarjaink inkább a magyar kultúrára és nyelvre koncentrálnának, ehelyett ízelítőt kaptak az „Együtt vagy sehogy” szlogen gyakorlati alkalmazásából. Tóth Sándor, a Belovár-Bilogora Megye Magyar Kisebbségi Önkormányzatának az elnöke – MESZ tag – arra kérte az ottani magyarokat, hogy ne menjenek el a Daruvári magyar nap című rendezvényre mert „ott lesznek Jankovicsék és a HMDK”. Itt azonban a magyarjaink nemet mondtak a juhászi megosztó politikának, és csatlakoztak ahhoz a HMDK-hoz, amelynek ügyvezető elnöke, Jankovics Róbert sosem tett és nem is fog tenni ilyen kijelentést, mert csak örülni lehet minden olyan rendezvénynek, ahol magyar zene, szavalatok és táncok láthatóak és hallhatók.
A HMDK a zágrábi magyarok megbecsült és nagyon népszerű emberét kérte fel a horvátországi magyarság egységének az érdekében, hogy vállalja fel ugyan a HMDK programját, de közben tegye az asztalra a Zágráb és a szórványmagyarság megoldandó problémáit is. Valahogy így képzeli el az egységet a szíve mélyén minden horvátországi magyar, akinek elege van már a szervezetek harcából és szeretné, hogy egy olyan érdekvédelmi szervezete legyen magyarságunknak, amely képes megfogalmazni a megmaradás pilléreivel kapcsolatos politikai programot. Ennek egyik, a szimbolikán túlmutató tette az, hogy a HMDK egy olyan, a választók töretlen bizalmát képviselő magyarral indul, akitől első kézből értesülhetünk a problémáikról, és természetszerűleg szorosabb kapcsolat is alakulhat ki a tömb és a szórvány között.
Az elkövetkező két hétben figyeljük a szórólapokat, figyeljük a szervezetek programjait, és olyan magyar ernyőszervezetnek szavazzunk bizalmat, amely nemcsak hitelesnek igyekszik látszani, hanem az is! Olyanoknak, akik az üres, elfuserált szlogenek helyett a magyarság egységét a tettekkel bizonyítják, és fiatalos lendületükkel olyan teljesítményre lesznek képesek, amire még a horvátországi magyarság körében nem volt példa.
{fcomments}
