2012. október 18-a nagy nap volt Juhász Sándor életében, hiszen fogadhatta a MESZ székhelyén azt a Gyurcsány Ferencet, aki 2004-ben megtagadta nemcsak a horvátországi magyarságot, hanem az összes olyan magyart, aki a határokon túlra szorult. A találkozó egyedinek számított Juhász Sándor és Gyurcsány Ferenc életében egyaránt, hiszen a bukott miniszterelnököt nemigen fogadták határon túli vezetők az elmúlt években. Miért is tették volna, hiszen ő volt az, aki akkor megtagadta a véreit, most pedig a szír menekülteket befogadná, sőt beköltözőshowba illő jelenetek közepette ezt ország-világ elé is tárja.
Miért fontos Juhász Sándornak Gyurcsány Ferenc, és fordítva? A volt miniszterelnöknek azért, mert végre talált olyan határon túli magyar vezetőt, aki őt fogadta, Juhász Sándornak pedig a töpörödő baloldali pártok versenyét nézve nehéz eldönteni, hogy kire számíthat majd (egyelőre egyikre sem). Úgy tűnik, Juhász Sándor eldöntötte, hogy az a politikus számára a magyarországi politika letéteményese, aki rendőri brutalitással támadott rá a budapesti tüntetőkre, majd pár hete a magyar rendőröket tette felelőssé, amikor azok a Szerbia felől támadó szírek (!) ellen alkalmaztak kényszerintézkedést.
A HMDK ezzel szemben teljes mellszélességgel kiáll az Orbán Viktor vezette kormány mellett, és kitűnő kapcsolatot ápol vele. Miért nem teszi ezt Juhász Sándor is? Miért nem állt ki ő és szervezete a kettős állampolgárság mellett, miközben a HMDK több fórumon is részt vett és megtett mindent azért, hogy a határon túli magyarok is magyar állampolgárok lehessenek. Ennek is köszönhető, hogy nem hivatalos adatok szerint kétezer körül lehet azon horvát állampolgárok száma, akik felvették a magyar állampolgárságot. Gyurcsány és Juhász politikai barátságának azonban jóval mélyebbek a gyökerei, hiszen még miniszterelnökként a MESZ alelnökét is kitüntette. Igaz, Sója Dénes ebből, politikai szempontból bölcsen, nem csinált nagy ügyet, Juhász Sándorral ellentétben.
Összenő, ami összetartozik – mondhatnánk. Ezért is érthetetlen Juhász Sándor képviselőjelölt viszonya ahhoz a kormányhoz, amelynek köszönhetően kultúrotthonaink és templomaink újjáépültek. Ezzel szemben olyan politikusok kegyeit keresi, akik most a szír menekülteket akár le is telepítenék, miközben bennünket, horvátországi magyarokat (is) megtagadtak. Végre egy olyan kegyelmi állapot van a politikában, amikor is az anyaország odafigyel a horvátországi magyarokra, és teszi ezt szoros politikai és emberi barátságban a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségével. Miért nem kíván csatlakozni ehhez a barátsághoz Juhász Sándor? Miért nem próbál asztalhoz ülni a mostani kormánypártokkal, miközben ezt megteszi Gyurcsány Ferenccel?
Biztosak lehetünk abban, hogy a horvátországi magyarság elsöprő többsége támogatja a mostani orbáni politikát, vagy legalábbis szimpatizál vele. Akkor miért nem teszi ezt Juhász Sándor? Miért panaszkodik az aktuális magyar politikára, miközben rokonszenvvel viseltetik a nemzetét megtagadó Gyurcsány iránt?
Ezek olyan kérdések, amelyekre egyelőre nem tudjuk a választ, de az biztos, hogy magyarságunkra és az anyaországunkra nézve igencsak veszélyes a gyurcsányi politika. Juhász Sándornak pedig tisztázni kellene magát végre, hogy milyen a viszonya a mostani anyaországi politikához, és miért szimpatizál egy olyan politikával, amely megtagadott bennünket, horvátországi magyarokat is. Sajnos ezeket a kérdéseket a választói előtt nem tisztázta, miközben megtépázott magyarságunknak jogában állna tudni, hogy miért a gyurcsányi politikát választja az orbáni politikával szemben!
