Juhász Sándor parlamenti képviselőnek készül, amiben semmi újdonság nincs, hiszen még ebben a minőségében sosem mérette meg magát. Tapasztalatlanságát, rátermettsége hiányát egy bibliai alak szerepének a magára erőltetésével próbálja ellensúlyozni. Az irgalmas szamaritánus jelmeze azonban kicsit szűkre sikerült Juhásznak, mert az osztogató, jótékonykodó Juhász Sándor képe mögött felsejlik a rideg, politikai számításból emberi sorsokkal visszaélő politikai kufár áttetsző képe.
A kedves horvátországi magyar választópolgár hetente, horvát és magyar újságok lapjain olvashatott a hivalkodó képviselőjelölt jótékony tetteiről. Félreértés ne essék, az emberek, akik kapták és elfogadták, mind rászorultak az adományra, és még többre is annál, de nem szorultak rá arra, hogy valaki visszaéljen a helyzetükkel, és a személyükön keresztül megpróbáljon humánusnak tűnni. Mert aki tényleg segíteni akar, az megteszi minden felhajtás nélkül csendben, alázatosan, kerülve a nagy nyilvánosságot. Ehelyett Juhász napi rendszerességgel próbálja magát az irgalmas, mindig segítő, „ott segít, ahol kell” politikusként beállítani. Ebben rokonlelkek Gyurcsány Ferenccel, aki szír menekültek befogadásával és segítésével dicsekszik, de hát a politikai mentor ugyebár pár éve itt járt náluk, és láthatólag hatással volt az „irgalmas” jelöltre.
Ha valaki azt gondolná, hogy adományozni, segíteni csak úgy lehet, hogy azt belekiabálom a nagyvilágba, az téved. A HMDK és jelöltje, Jankovics Róbert immár hét éve egyfolytában segít nehéz sorsú családokat anélkül, hogy ahhoz a támogatotton kívül másnak köze lenne. Sosem volt róla egy sor sem a magyar és a horvát sajtóban, mert Jankovics Róbert nem akart visszaélni az emberi sorsokkal, de természetesen, ha valaki neveket kérne, akkor azt csak a támogatott beleegyezésével jelentetné meg a HMDK jelöltje. Magánbeszélgetéseink alkalmával Jankovics elmondta, hogy ez idáig nem akart ezzel hivalkodni, de fontosnak tartotta elmondani, hogy magyarságunk lássa az érem – értsd: HMDK – másik oldalát is.
Még egy jó hét van a választás napjáig, és csak bízhatunk abban, hogy nem az álruhás Mátyás király szerepében jelenik meg Juhász Sándor a tisztelt horvátországi magyar választók között, hanem végre a szerepei közé veszi az igazmondó juhász meséjét is, amelyben nem kell bevallania az aranyszőrű juh szomorú sorsát, hanem megelégszünk azzal, ha végre elmondja, hogy az úgynevezett magyar házakra honnan a több millió kúna, és arra is választ adhatna, hogy az adományokat miért kell a reflektorok kereszttüzében, dobpergés közepette átadni? Egy szociáldemokrata politikushoz jobban illene a szerénység és a szociális érzékenység, mint a harsona, számító ad hoc adakozási akciók. (…) „aki tanító, tanítson, aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson, AKI JÓTÉKONYKODIK, TEGYE EGYSZERŰSÉGBEN, aki elöljáró, legyen gondos, aki irgalmasságot gyakorol, tegye örömest”- mondja a Biblia. Próbáljuk meg megfogadni ezeket a tanácsokat, és ne részesítsük előnyben a nagyzolást az egyszerűséggel szemben.
{fcomments}