A vörösmarti Lovaković Kevin szabadidejében szívesen pecázik, eredményesen szerepel horgászversenyeken, legutóbb a cukorgyári tónál rendezett bajnokságról tért haza éremmel. Édesanyja hatására a vadászat is felkeltette figyelmét.
Kevin tizenhat éves, Pélmo-nostoron tanul. Szabadidejében focizik és horgászni is szeret. A halakat néhány évvel ezelőtt kezdte „űzni”. Leginkább a természet szeretete és a pihentető tevékenység az, ami a vízközelbe csalja.
A halfogásról sokat tanult helyi pecás ismerőseitől. Közülük az egyik Mészáros Armond nevű szomszédja, aki szintén nagy horgász hírében áll, és akiről már írtunk is e téma kapcsán.
Kevin eddigi legszebb fogása egy másfél kilós ponty volt, ami a Vörösmarthoz közeli Szúnyogcsárdánál, a Dunán akadt a horgára.
Több alkalommal nevezett már be versenyre. Idén is részt vesz a megyei bajnokságon, amely három versenyből áll. A másodikra május 21-én került sor a cukorgyári tónál, melyen két falubeli horgászcimborájával, Szombathelyi Bélával és Varga Patrikkal vett részt, mindannyian eredményesen szerepeltek. Kevin harmadik lett.
– A versenyen többféle halat fogtunk, elsősorban törpét és babuskát. A díjazásnál nem a halfajtákat vették figyelembe, hanem a fogás összmennyiségét, súlyban mérve. Kicsit nehezítette a dolgunkat, hogy fújt a szél, és nehezen tudtuk bedobni a pecákat – mondja Kevin.
A bajnokság idei utolsó fordulójára júniusban kerül sor, ezenkívül lesz még egy helyi megmérettetés is Vörösmarton, amelyen részt fog venni.
Kevintől megtudtuk, sikerei ellenére a horgászat kezd kissé háttérbe szorulni mindennapjaiban, helyébe pedig a másik ősi mesterség kerül, a vadászat. Édesanyja űzi ezt a nem túl nőies tevékenységet, az ő hatására kezdett el Kevin is érdeklődni iránta.
– Édesanyám egyszer rábeszélt engem is, hogy tartsak velük a vadászatra, azóta nem tudok tőle szabadulni, hiszen csakúgy, mint horgászat közben, itt is a természetben lehetek. Az is vonz benne, hogy aktívabb tevékenység, mint a horgászat – tudtuk meg a vörösmarti fiatalembertől.
A fegyverviselési engedélyt majd csak tizennyolc évesen kaphatja meg, addig is szívesen tart a vadászokkal, közben figyel, tanul, és szükség esetén segíti a munkájukat.
Mint mondta, „pecakedve” nagyban függ attól, hogy éppen mennyire megy a hal. A jó fogás meghozza, a halhiány kissé elveszi a kedvét. Emiatt azonban még nem hagyna fel ezzel a hobbival, az viszont lehetséges, hogy a vadászat egyszer a helyébe lép. Ha a halpaprikásnak valót nem is ő fogja majd, a pörköltnek valót még lőheti.
