Havi 65 óra munka a levegőben

1966

Clement Lucie-nek gyerekkori álma vált valóra, amikor elvégezte a légiutas-kísérő tanfolyamot. Hamarosan munkába áll a Transavia holland légitársaság müncheni bázisán, és stewardessként beutazhatja Európát.

Belekóstolt a belgiumi és az írországi életbe, sok-sok munka- és élettapasztalattal gazdagodva végül mégis úgy döntött párjával, hogy Németországban vetik meg lábukat, ami közelebb van otthonukhoz, így gyakrabban járhatnak haza Vörösmartra, Várdarócra.

Lucie a holland tulajdonú Transavia légitársaság müncheni bázisán fog majd dolgozni légiutas-kísérőként. Gyerekkori álmát valósította meg, amikor a nyár végén letette a stewardess-tanfolyamot. Amikor a Transavia állásinterjúra hívta, Lucie azzal is bizonyította elhatározottságát, hogy nem habozott eltüntetni tetoválását a csuklójáról, ami a feltételek között szerepelt.

A tanfolyam résztvevőit a legextrémebb helyzetekre is felkészítették

A Transavia azon kevés légitársaságok közé tartozik, amely ingyenes tanfolyamot biztosít a stewardess-jelöltek számára. Az öthetes képzésre Amszterdamban került sor. A résztvevők már itt belekóstolhattak a légiutas-kísérő munka előnyeibe – luxuskörülmények között voltak elszállásolva és teljes ellátásban részesültek.

lucie2A képzésen terjedelmes elméleti és gyakorlati ismeretanyagot kellett elsajátítaniuk. Vizsgázniuk kellett elsősegélynyújtásból, az általános stewardessi feladatokból, de a legextrémebb helyzetekre is felkészítették őket. Tudniuk kell, hogy mi a teendőjük tűz vagy terrortámadás esetén.

Tanultak a legkülönfélébb betegségekről, konfliktuskezelésről, tűzoltógyakorlatokat végeztek, megtanulták, hogy kell vízből embert menteni, és még katonai kiképzésen is átestek.

Az elméleti tudnivalót folyamatosan ismételniük kell, mivel a repülések előtt helyesen kell válaszolniuk az első számú kísérő kérdéseire – ez a feltétele a repülésüknek.

A stewardess nem pincér

A képzésen résztvevő harmincfős csoportból huszonhárman vizsgáztak le. Lucie elmondta, rendkívül összetartó csapat kovácsolódott össze Amszterdamban, amit a vezetők is észrevettek.

A képzésen ő az eggyel magasabb „rangot” is megszerezte, így például a 189 személyes Boeing 800-ason a négy légiutas-kísérőből egy felettese van, ketten pedig alatta helyezkednek el.

A magasabb rang persze nagyobb felelősséggel is jár.

– Sokan azt hiszik, hogy a stewardess csupán pincér a repülőgépen, pedig ennél jóval többről szól a munkánk, mi az utasok biztonságáért felelünk – magyarázza Lucie.

Hozzátette, ha ezentúl bármelyik légitársasággal is utazik utasként, jeleznie kell a foglalkozását, hogy szükség esetén számíthassanak a segítségére. Ennek a munkának megvan az előnye is, hiszen kedvezményesen utazhat ő és a párja is szinte bárhova.

Az első úti cél Pisa volt

Lucie örül, hogy a Transavia légitársaságnál dolgozhat, mert elsősorban Európán belül utaznak, így több ideje marad a magánéletére, mintha egy interkontinentális utakat vállaló légitársaságnál dolgozna. Ezenkívül az is szimpatikus volt számára, hogy a Transavianál az angol a használt nyelv, ami a legjobban fekszik neki, hiszen Dublinban volt alkalma begyakorolni.

– Havonta 65 órát dolgozom, napi két repülésem lesz. Télen változik a menetrend, akkor kevesebbet repülünk, viszont akkor lesz alkalmunk Dubaiba és Izraelbe is utazni – mondta a vörösmarti légiutas-kísérő.

Az is nagy vonzereje a munkának, hogy az utazások során, ha több óra van a visszaindulásig, lesz ideje körülnézni az adott városban.

– Az első utam Pisába vezetett, izgalmas és emlékezetes volt, bár gyorsan elmúlt, gyorsabban, mint mikor utasként ülök a repülőn – tudtuk meg Lucie-től.

Kérdésemre, hogy a családtagok mit szólnak az extrém hivatáshoz, elmondta, tudják ők is, hogy ez régi vágya. És azt is tudják, hogy a repülés nem ördögtől való.

Lucie egy érdekes statisztikát osztott meg velünk, amit egyik kedvenc dokumentumfilm-sorozatában, a Légi katasztrófákban hallott. Úgy számolják, minden légitársaságnál tizennyolc évente zuhan le egy repülő, és ez a szám folyamatosan csökken, hiszen minden hibából tanulnak, és a technika is fejlődik.

A repülés cseppet sem veszélyesebb, mint autóba ülni vagy biciklizni, így a légiutas-kísérés sem veszélyesebb, mint sok úgynevezett átlagos munka.