Farkas Tivadar és felesége, Ibolya asszony túl vannak a „gyémántlakodalmukon”, akik hosszú, boldog házaséletükről meséltek nekünk. Identitásuk nélkülözhetetlen része a házasélet, amely csakis szeretetben és megbecsülésben működhetett ennyi éven keresztül, de ugyanilyen elengedhetetlen tartozéka önazonosságuknak a magyarság is.
A múlt hét a házasság hete volt a vasárnapi Valentin-nappal bezárólag, a különböző programokkal a házasság és a család fontosságára kívánják ráirányítani a figyelmet. Ennek apropóján látogatott bellyei stúdiónkba az eszéki Farkas Tivadar és felesége, Ibolya asszony, akikkel hosszú házasságuk titkáról beszélgettünk. Ez persze annyira nem is titok, hanem inkább a kölcsönös szeretet, megbecsülés, kitartás eredménye – állítják.
– Igen, mi is a szeretetből és megbecsülésből táplálkozunk, amióta csak együtt vagyunk, ez a legfontosabb, ami ha megvan, a többi jön magától, szépen lassan egymáshoz csiszolódunk. A kölcsönös megbecsüléssel, úgy érezzük, mindenben egymás mellett állunk, a szeretetből, föl-föllángoló szerelemből pedig egész életen át merítünk – állítja Ibolya asszony.
Megismerkedésük történetét párja osztotta meg velünk.
– Fiatalként táncolni jártunk, és nem lehetett őt nem észrevenni. Úgyhogy odaálltam melléje, és amikor első alkalommal hazakísértem, már tudtam, hogy ő az igazi. Ibolya kereskedőként dolgozott, én pedig esténként megvártam, amíg végez, hogy hazakísérjem, segítettem neki. Össze kellett szednem magam az udvarlás során, mert több jelölt is akadt, viszont én voltam a szerencsés, mert Ibolya ugyanúgy érzett, mint én – idézi vissza Tivadar úr megismerkedésük és elköteleződésük történetét.
Esküvő menyasszonyi ruha nélkül
Amilyen hirtelen lobbant fel a szerelem, olyan gyorsan eldöntötték, hogy összeházasodnak.
Kissé beárnyékolta a nagy napot, hogy Tivadar édesapja akkor már tervezte családjuk Splitbe költözését. Mivel az esküvőt az útra kelés előtti napon tartották, nem volt idő beszerezni a menyasszonyi ruhát.
– Nagyon szép esküvő volt, de nem tudom megbocsátani magamnak, miért nem erőltettem, hogy legyen menyasszonyi ruhám. Mert az mégiscsak hozzátartozik ehhez az első, nagy lépéshez, az élet egyik legfontosabb pillanatához. De hát azután boldogan éltünk, és sok mindent átvészeltünk. Nagyon sok nehézséget át lehet hidalni, ha leülünk és megbeszéljük a problémákat. Mindig jól működött köztünk a kommunikáció, mert megvolt a bizalom, ami erős alapja volt közös boldogságunknak – hangsúlyozta Ibolya asszony.
Közös életük nem indult simán: két hónappal az esküvő után Tivadarnak be kellett vonulnia katonának. Két éven át hordta a bakaruhát, s csak ezután kezdhették meg a házaséletüket Splitben. Napjaik jórészt munkával teltek, az üzletben dolgoztak, és persze a gyerekneveléssel, ami kiteljesítette az életüket.
Otthonra leltek a magyar közösségben
A teljes elégedettségükhöz még csak a magyar közeg hiányzott, Splitben ugyanis kevés nemzettársunk élt.
– Eszékre költözésünk után első dolgunk volt, hogy felvegyük a kapcsolatot az itteni nemzettársakkal, és azon gondolkoztunk, mivel foglalkozhatnánk, ami a magyarsággal kapcsolatos, mert szívünk csak magyarul dobogott, bárhol is voltunk – mondta Ibolya.
Otthonra találtak az eszék-rétfalusi Népkörben, melynek ma is tagjai. Örömmel vesznek részt az egyesület kórusában, „a magyar nóta a lelkük”, és már nagyon várják, hogy újra folytathassák a közös munkát. Magyarságuk legalább ilyen fontos számukra, amit, mivelhogy már több unokával is büszkélkedhetnek, szerencsére van is kiknek átadniuk.
