A háború előtt jobb volt a mezőgazdaság helyzete

0
1057
szucs_janos

Szűcs János a honvédő háború (1991-97) előtt Laskó közösségi életének egyik fontos szereplője volt. Ezen a téren ugyanolyan lelkiismeretesen végezte feladatát, mint saját munkájában. Szabómesterként kezdte, majd a mezőgazdaság felé fordult, ő volt a legnagyobb sertéstenyésztő Laskón.

Szűcs János igazi lokálpatrióta, egész életét szülőfalujában élte le. Az elemi iskola után Laskón kezdett a szabászati szakma tanulásába is, majd egy bellyei mesterhez került.

Az 50-es évek elején, miután megnősült, a szabóság mellett kertészkedtek is, hogy meg tudjanak élni. Ez akkoriban sem volt könnyű, a parasztságot eleinte szövetkezetekbe kényszerítették, a népnek szinte semmije sem volt.

1956-ban, mikor besorozták katonának, a magyarországi forradalom miatt Jugoszláviában is készenléti állapotot hirdettek, így a tizennyolc hónapos katonai szolgálatot kétévesre bővítették. Leszerelése után János saját szabóműhelyt nyitott.

– Szerettem a szakmámat, nagyon sok munkám volt. Ha a helyzet úgy kívánta, éjjel-nappal is dolgoztunk, és ünnepekkor sem álltunk le – mondta János.

Munkájában felesége segítette, aki mellette tanult bele a szabómunkába.

Tizenkét év elteltével kénytelen volt bezárni műhelyét az akkori rezsim által kivetett nagy adó miatt.

– A ház, ahol éltünk, még a nagyapámé volt. Régi parasztház volt banyakemencével, földes szobákkal és sok javítanivalóval. Meg tudtunk volna élni a műhely jövedelméből, hiszen munkánk volt bőven, de fejlődni nem tudtunk – vázolta akkori helyzetét, ami akár egy mai átlagos fiatalra is vonatkozhatna.

Az ipartól a mezőgazdaság felé fordult
A mezőgazdaság felé fordultak. Mint utólag kiderült, jól döntöttek.

– A 91-es háború előtt a mezőgazdaság helyzete százszor jobb volt, mint ma, össze sem lehet hasonlítani – emlékezett vissza a „régi szép időkre”.

Néhány hold földet művelt, melyen megtermelhette a takarmányt, fő tevékenysége pedig a sertéstenyésztés volt. A gazdaság jól működött, néhány év alatt a falu egyik legnagyobb sertéstenyésztőjévé vált. Átlagosan kétszáznál is több disznót tartott, a malacokat a Bellye Kombinát vette át, és ott adta le a jószágot is, miután felhizlalta.

Érdekelte az állatorvosok munkája is, így gyorsan eltanulta tőlük az alapvető kezelési módokat, és saját maga látta el az állatok betegségeit. Jól végezte a dolgát, hiszen a pusztulási arány jelentéktelen volt az állományában.

Ezek voltak az „aranyévek” János gazdaságában. A 90-es évek elején viszont fordult a kocka, a háború tönkretette a disznófarmot is. A háború után János lánya és veje is megpróbálkoztak a sertéstenyésztéssel, de felhagytak vele, maradt a zöldségtermesztés.

– A nagytermelőknek ma valamivel jobban megy, de nem művelhet mindenki 200 hektárnyi földet, mert nincs annyi terület. A kisgazdaságok viszont nem élhetnek meg pusztán gabonatermelésből, mert a befektetés nagyobb, mint a haszon – mondja János.

Véleménye szerint csak úgy működhetne jól egy kisgazdaság, ha haszonállatot is nevel a saját maga által megtermelt takarmányból, és a jószágot el is tudja adni.

– Elég baj, hogy hagyták tönkremenni a kisgazdaságokat, ma már senki sem tart jószágot, mert nem érdemes. Nem is csoda, hogy ekkora a szegénység falvainkban – tette hozzá.

Ennek pedig egyenes következménye a vidék elnéptelenedése.

1991 előtt Laskónak Keskenyerdővel (Kozjak) együtt még 1200 lakosa volt, mára ez a szám a felére csökkent.

Fontos szerepet játszott a közösségi életben
János 22 évet dolgozott a faluközösségben, vezető állásban, díjtalanul. Volt a falu első embere, a szocialista szövetség helyi szervezetének az elnöke, de fontos szerepeket töltött be a járásban is, nehéz volna felsorolni az összes tisztségét.

Számos fejlesztésben játszott fontos szerepet, például a járdák és az új iskola építésében is. Könyveket szerzett a laskói könyvtár számára. Felmérette a falu tulajdonát képező földeket, a mérnököket saját költségén utaztatta. Segítette a kultúregyesületet is.

A közösségi tevékenységre sohasem sajnálta az időt és fáradságot, mert szerette ezt csinálni, kikapcsolódást jelentett számára. És mindezek mellett az otthoni munkát sem hanyagolta el.

– Mindig fontos volt számomra a pontosság és a minőségi munka, ehhez ma is tartom magam – mondta János.

Nemrég múlt 81 esztendős. Büszkén említette, hogy ebben a hónapban ünneplik feleségével a 63. házassági évfordulójukat. Kevés olyan házaspár van Laskón, akik megérték a gyémántlakodalmukat. Reméljük, hogy még jó néhány boldog évet tölthetnek el együtt.