Talán nincs is olyan ember, aki gyerekkorában ne szeretett volna űrhajós lenni. Mégsem ismertem eddig senkit, aki egy lépést is tett volna álma beteljesítése felé. Lehocki Iván számára viszont ez nemcsak hóbort volt, hanem meghatározta pályafutását is – így lett először geofizikus, majd űrtudós. A tudományág iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy Mars-expedícióra jelentkezett. Hosszú és bizonytalan az út a célig, de annyi biztos, ha kiválasztják, jegye csak egy irányba fog szólni…
Nem kizárt, hogy Lehocki Iván pályafutása a Mars bolygón fog végződni, de ellenkező esetben sem leszünk kevésbé büszkék arra, hogy karrierje itt kezdődött, a Drávaszögban.
Bellyén nőtt fel, Eszéken járt gimnáziumba, és már középiskolás korában foglalkoztatták a világűr és a csillagok, így ezen a területen szerette volna folytatni felsőfokú tanulmányait.
Kétszer katonai pilótának is jelentkezett idehaza. Ez a terve nem valósult meg, így Budapesten kezdett egyetemre járni.
A csillagászat érdekelte, ehhez pedig a geofizikus szakra kellett jelentkeznie, amelyen 2006-ban szerezte meg a diplomáját. Két évre rá már Norvégiában dolgozott. Olyan szoftvereket fejlesztettek, amelyek az olajcégeknek segítenek a kőolaj és földgáz felkutatásában. Mivel nem a geofizikusi pálya érdekelte elsősorban, hanem az űrkutatás, 2012-ben ezen a területen jelentkezett mesterképzésre Németországban.
Szerencséjére addigra már megvolt a kettős állampolgársága, így uniós állampolgárként 8000 helyett mindössze 500 eurót kellett fizetnie szemeszterenként.
A képzést Svédországban folytatta, a szakdolgozatát pedig már Franciaországban írta meg idén. Következő állomása a németországi diplomaosztó lesz, ahol hivatalosan is megkapja az űrtudós címet.
Ivánnak talán lehetősége lesz átélni azt, ami számunkra sci-fi marad
Iván is jelentkezett a Mars One nevű holland szervezet 2013-ban meghirdetett űrutazási programjára, melynek lényege, hogy emberek által lakott kolóniát hozzanak létre a Marson.
A misszió hátulütője, hogy életfogytig tart, csak olyanok jelentkezhettek rá, akik vállalják, hogy örökre elhagyják jó öreg Földünket. Mégis több mint 200 ezren jelentkeztek 107 országból. Legtöbbjük kiesett az egészségügyi vizsgán, majd még tovább szűkült a kör, így mostanra valamivel többen, mint 700-an maradtak, egyelőre Iván is szerepel a listán.
A tervek szerint 2024-ben költözhet az első négy ember (két férfi és két nő) a Marsra, útjuk hét hónapig fog tartani. Ezt követően kétévente csatlakozik hozzájuk négy-négy új ember.
Az első lakosok feladata lesz a Marsjáró által előkészített dolgok összeszerelése, a napelemek előkészítése, továbbá a bolygó kutatása.
A Marson való élethez Iván szerint egyetemi tanulmányai nem elegendőek, a jelentkezőknek legalább tízéves felkészülésre van szükségük az expedícióhoz. A Mars ugyanis nem túl emberbarát bolygó, rendkívül szélsőséges körülmények uralkodnak a felszínén. Atmoszférája ritka, és hatalmas a hőmérsékletingadozás is. A rossz körülmények miatt az ember nem is élhet olyan hosszú életet a Marson, mint a Földön.
– A küldetés hatalmas áldozatot követel, egyelőre nekem is vannak kétségeim afelől, hogy véghez tudom-e vinni. Szerencsére van még tíz év gondolkodási időm. Azért szeretnék a Marsra költözni, mert úgy látom, a földi civilizáció rossz irányba halad, számos veszély fenyegeti bolygónkat, ezért előbb-utóbb új otthont kell találnunk magunknak a világmindenségben. Vállalásommal az emberiség jövőjének biztosításához szeretnék hozzájárulni – mondta Iván.
Az expedícióval kapcsolatban megjegyezte, annak ellenére, hogy a Földhöz közeli bolygók közül a Marson a legmegfelelőbbek az életfeltételek, egyelőre kétséges, hogy egyáltalán megvalósul-e a program. Hozzátette, visszatekintve az emberiség fejlődésére, elképzelhető, hogy párszáz év múlva olyan természetes lesz a Marsra utazni, mint ma az egyik kontinensről a másikra.
Fizikai értelemben is fejleszti magát
Mielőtt túl magasra rugaszkodnánk, térjünk vissza a földre, amelyen Iván is két lábbal jár.
Nemcsak jár, hanem fut és kerékpározik is. Két éve foglalkozik aktívan sporttal.
Miután befejeződött norvégiai munkája, néhány kollégájával hazabicikliztek. Iván tizenhét nap alatt ért Eszékre, több mint 2000 kilométert megtéve. Azóta mindig valamilyen fizikai kihívásnak próbál megfelelni. Tavaly óta megmászta a Kilimandzsárót és lefutott két maratont, az elsőre kilenc nap alatt készült fel. Most Athénba utazik, a harmadik és valószínűleg az utolsó maratonjára, ezután valamilyen új próbatételt keres magának.
Az élethez való hozzáállásával azt bizonyítja, hogy mindent lehet, csak akarni kell. És persze hinni is, mert a nélkül a világ minden tudománya kevés. Iván azt üzeni a fiataloknak, hogy ne adják fel az álmaikat! Az se baj, ha nem teljesül be mindegyik, legalább tudni fogják, hogy megpróbálták.
{fcomments}
