Ha Berta Imre, Csúza egykori karizmatikus református lelkésze elhatározott valamit, így kezdte a mondatot – hallottam Reppman Dékány Zsuzsannától, aki maga is ezzel a makacs határozottsággal dolgozik a Csúzai füzetek-sorozat 4. részén, amely ugyanolyan tartalmasnak ígérkezik, mint az előzőek.
Reppman Dékány Zsuzsanna mindig is felelősséget érzett szülőfaluja hagyományainak, kulturális értékeinek a megőrzése iránt, ez táplálta több évtizedes művelődésszervezői tevékenységét, valamint az Árpád-kori magyar falu múltjának a feltárására irányuló kutatómunkáját. Arról is gondoskodott, hogy e munka eredményét a jövő generációi is kezükbe vehessék nyomtatott kiadványok formájában.
– A Csúza múltjával való behatóbb foglalkozás lehetősége az ezredforduló táján vetődött fel – mondja Zsuzsanna asszony –, amikor a Kulturális Örökség Minisztériuma pályázatot írt ki millenniumi műsorok megtartására Magyarországon és annak határain túl is. Ő is minőségi rendezvényötlettel pályázott, nyert is, és ezt követően merült bele mélyebben a falu múltjának egyes időszakaiba. Ekkor figyelt fel a falu első írásos említésére is, ami 1252-ből való.
Ennek tudatában kezdte szervezni a 750 éves falu „születésnapi” ünnepségeit, ami 2002-ben volt esedékes.
Munkájába bekapcsolódott Szűcs Jolán, Csúza akkori polgármestere, Pasza Árpád, a HMDK akkori elnöke és Varga György helybéli tiszteletes is, majd egyre többen csatlakoztak az ügyhöz.
Csúzai füzetek – kiadványsorozat a falu múltjáról
Varga György tiszteletesnek és Reppman Dékány Zsuzsannának támadt az az ötletük, hogy monográfiaszerű kiadványt jelentessenek meg a falu távolabbi és közelebbi múltjának bemutatására. A monográfia azonban túl sok időt, pénzt és adatgyűjtést igényelt volna egyszerre, így inkább úgy döntöttek, sorozat formájában fogják feldolgozni a falu történetét Csúzai füzetek címen.
Az első füzetben, melyet szinte teljes egészében dr. Csőri József támogatott, többnyire korábban már publikált írások jelentek meg, többek között Pataky András, dr. Lábadi Károly és dr. Tóth Lajos tollából.
A füzet szerkesztőbizottsága – Zsuzsanna asszony, Pasza Árpád és Varga György – úgy tervezték, hogy a következő részeket ötévente fogják megjelentetni, hogy elegendő idő jusson anyaggyűjtésre, illetve olyan személyek „megtalálására”, akik írásukkal gazdagíthatják a kiadványt.
Eddig összesen három Csúzai füzetek jelent meg, melyekben a falu múltbéli történéseiről, földrajzáról, gazdaságáról, társadalmi életéről, vallási helyzetéről stb. szóló írások szerepelnek. Az elsőben többek között olvashatunk a község nevének eredetéről, Ács Gedeon életéről, de a csúzai Kossuth-dombormű történetével is megismerkedhetünk. Betekintést nyerhetünk a csúzai Keresztyén Ifjúsági Egyesület működésébe, és megemlékezhetünk a második világháború csúzai áldozatairól is.
A kiadvány folytatásában a csúzai nőszervezet történetéről, a falu sportéletéről, Berta Imre tiszteletesről olvashatunk, de helyet kaptak benne csúzai anekdoták és sok más érdekesség is.
A legutóbbi kötetben többek között a falu tűzoltóságáról, szőlészetéről és borászatáról, a szőlészethez kapcsolódó pudárkodás népszokásáról, a falu régi földrajzi neveiről, továbbá a csúzai katolikus templom építésének körülményeiről szóló írásokat gyűjtötték össze.
A füzetek tartalmát a szerkesztőkön, illetve a fent említett szerzőkön kívül más csúzai, vagy csúzai kötődésű személyek is gazdagították munkájukkal.
Készülőben a 4. Füzetek
Zsuzsanna asszony már a Csúzai füzetek 4. részén dolgozik, melyben a falu 20. századi mesteremberei és a csúzai iskola története is helyet kapnak majd.
– A múlt század kisiparosait már összefoglaltam, az iskoláról szóló íráson még dolgozom, de van miből, ugyanis az egyházi jegyzőkönyv rengeteg adatot tartalmaz az iskoláról, amely 1920-ig egyházi tulajdonban volt – mondta Zsuzsanna asszony, kiemelve, hogy a jegyzőkönyv egészen a 19. század elejétől tartalmazza a tanítók névsorát, de olvashatunk benne az intézmény kiadásairól és felszereltségéről is, az 1911-es diáklétszám tükrében pedig a mai helyzeten csak szomorkodhatunk: akkor 114 iskolás korú gyerek volt a faluban!
A 20. századi csúzai iparosokról szóló írás abba a nem is olyan régi korba repíti vissza az olvasót, amikor a lakosság még nagyrészt önellátó volt, és helybéli molnárok, kovácsok, takácsok, faesztergályosok, kádárok, szabók, csizmadiák, bognárok stb. készítettek saját kezűleg mindent, amire a falu népének szüksége volt… A hamarosan kész anyagot a Képes hasábjain kedves olvasóink számára elérhetővé tesszük, néhány éven belül pedig remélhetőleg a Csúzai füzetek 4-ben is olvasható lesz.
{fcomments}
