Gyalogtesók a világ körül

Öt évvel ezelőtt indult Föld körüli gyalogtúrára a vajdasági Palicsról származó Ivanics Ferenc és István. Mindezt a békesség, a testvériség és a barátság nevében. A két testvér  célja nem más, mint hogy 40 000 kilométert tegyenek meg gyalog. A hihetetlen elhatározás azonban rengeteg megpróbáltatással járt, emiatt a fivéreknek úgy tűnt, hogy fel kell adniuk.

Tizenkilencezer kilométerrel a hátuk mögött és állandó támogatás hiányában az Ivanics fivéreknek majdnem fel kellett adniuk álmukat. Vészesen lesoványodva, rossz egészségi állapotban és elhasználódott felszereléssel egyszerűen képtelenek voltak folytatni önkéntes küldetésüket. Martinique szigetére tértek vissza, ahol banánültetvényeken, fröccsöntő üzemben vállaltak munkát – de egy budapesti orvos megkeresésére úgy döntöttek: folytatják útjukat. Még 21 ezer kilométer vár rájuk.

Támogatás szükséges az út folytatásához

Annak ellenére, hogy hosszú távra még nincsenek meg a feltételeik az út folytatásához, februárban megtették az első lépéseket a hátralévő 21 ezer kilométerből. Martinique, Francia-Guyana érintésével Brazília, Uruguay, Argentína, Ausztrália, India, Törökország és Kelet-Európa felé. Reményüket fejezték ki, hogy mind többen hallanak erről a nagyszerű vállalkozásról, és segítenek, így a továbbiakban már csak gyalogolniuk kell hazafelé.

A vajdasági testvérpár 40 ezer kilométeresre tervezett túráján az emberi közösségekben elengedhetetlen elfogadásra, nyitottságra akarja felhívni a figyelmet. A gyalogtúra első lépéseit 150 euróval a zsebükben tették meg. Azóta 19 ezer kilométert gyalogoltak. Sokszor azonban embertelen körülményekkel kellett szembesülniük. Európát gyakorlatilag pénz nélkül gyalogolták keresztül. Nyugat-Európa után Afrika következett: három hónapot gyalogoltak a Szaharában. Ez a végletekig próbára tette őket: 65 kilóra fogytak, több foguk kihullott. Visszatértek Spanyolországba, és 5 hónapig gyűjtötték a pénzt, hogy átkelhessenek az amerikai kontinensre. Munkát vállaltak, és a Vajdaságból is kaptak támogatást, hogy Madridból Miamiba repülhessenek.

Kolumbiában élték meg legnehezebb időszakukat

Barátok, gyűjtési akciók és munkavállalások segítségével jött össze az a kevéske pénz, amivel az USA–Kolumbia távot megtették. A mélypont akkor jött el, amikor három hónapon keresztül mászták a hegyeket. Több mint 2000 kilométert tettek meg, elképesztően nehéz szakaszokon és durván változó időjárási körülmények között. Kénytelenek voltak koldulni is. Ecuador határánál azonban elfogyott az erejük. Autóstoppal eljutottak Caracasba, Venezuela fővárosába. Az ottani magyar közösség felkarolta őket: három hónapig a venezuelai magyar házban laktak, és magyar családoknál kaptak munkát. Havi 200 dolláros keresetükből a karibi szigetre, Martinique-ra utaztak – a francia gyarmaton az Európai Unió szabályai érvényesek, így arra számítottak, könnyebb lesz munkát vállalniuk. De nem volt könnyű dolguk: a munkanélküliek aránya 60 százalék felett van a szigeten. Három hónapig éltek az utcán, mire munkát és szállást is találtak. Banánültetvényeken és magánemberek kertjeiben dolgoztak. Már elkezdtek más irányban gondolkodni, amikor Lázár Erika budapesti nőgyógyász felvette velük a kapcsolatot. A háttérből többen buzdították őket a folytatásra, de a végső elhatározást a doktornő biztatásának és segítségnyújtásának köszönhetik. Jelenleg sincsenek azonban komoly, szerződéses támogatóik. Ahhoz, hogy teljes erővel az útra koncentrálva tudjanak haladni, sokkal több apró segítségre vagy komolyabb támogatásra lesz szükségük.

Miami

Szahara