Dr. Demcsák Csaba negyedik éve képviseli Magyarországot zágrábi nagykövetként. Az idei esztendő második felében az EU Tanácsának soros elnökségét Magyarország adta, így programokban gazdag időszak van a zágrábi nagykövetség mögött is. A nagykövettel az impozáns fővárosi rezidencián készítettük az évértékelő interjút.
– Eseményekben gazdag éven van túl a zágrábi magyar nagykövetség is.
– Magyar-horvát relációban valóban nagyon sok eseményről és eredményről tudok beszámolni. Talán a legjelentősebb februárban zajlott le, amikor a 2020-as földrengést követően a magyar kormány által adományozott petrinjai átalános iskola elkészültéről számolhattunk be, és Szijjártó Péter miniszter úr jelenlétében megtörtént ennek a gyönyörű intézménynek a hivatalos átadása. Magyarország számára, és így a nagykövetség számára is az év második fele hozott igazán többletfeladatokat, hiszen Magyarország tölti be december 31-ig az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét. 2011 első félévében voltunk először az uniós csatlakozásunkat követően soros elnökök, és annak az elnökségnek is talán a legnagyobb sikere Horvátországhoz kapcsolódik, hiszen június utolsó napjaiban sikerült a jelentős magyar közreműködésnek is köszönhetően elérni a végső döntést Horvátország európai uniós csatlakozásáról. Tehát a 2013-as horvát EU-csatlakozásról a határozat 2011-ben született meg, a magyar elnökség alatt. Idén is jelentős ambíciókkal készültünk a soros elnökségre. Magyarország hét prioritást jelölt ki, és ezek már a legelején a horvát politika részéről is megerősítést nyertek.
– A külképviseletre pluszfeladatok is hárultak a soros elnökség kapcsán, többek között számos nagykövetet láttak vendégül.
– Különböző találkozókat szerveztünk, amelyeken házigazdaként vendégül láttuk az adott országban dolgozó európai uniós nagyköveteket, és találkozót szerveztünk az EU-s nagykövetek és a fogadó ország vezetői, különböző politikusai között. Ilyen találkozóra került sor a külügyminiszterrel és Andrej Plenković miniszterelnök úrral is. Nincs kötelezően előírt menetrend, elég nagy szabadsága van az adott ország nagykövetének, hogy mire szeretne fókuszálni. Ennek megfelelően előzetesen egyeztettünk már Jankovics Róbert képviselő úrral, és megállapodtunk abban, hogy közösen meghívjuk a Zágrábban szolgáló, dolgozó, az EU tagországait képviselő nagyköveteket Baranyába. Talán a szívemhez az egyik legközelebb álló feladat volt ez: szeptemberben elmentünk Eszékre, először az iskolaközpontba, majd Várdarócon volt egy munkaebédünk Jankovics elnök úrral, ezt követően a baranyai Szabó gazdaságot látogattuk meg. Úgyhogy egy elég komplex programot kaptak az itt dolgozó kollégák, és nagyon örültem annak, hogy be tudtuk mutatni közösen a Horvátországban élő magyarságot, az itt élő népcsoport történetét, működését, intézményeit.
– Kérem, emeljen ki néhány dolgot a magyar-horvát kapcsolatok „tengeréből” a hamarosan mögöttünk maradó esztendő vonatkozásában.
– A már említett, csúcsot jelentő „földrengéses” adomány mellett a hagyományos kereskedelmi, gazdasági kapcsolatok tovább szélesedtek, bővültek. Nagyon fontos, hogy az Interreg programról – amely a határ menti együttműködés támogatását célozza – megállapodásra jutott a két ország, többek között ennek keretében szeretnénk megvalósítani újabb határátkelőhelyek nyitását. A horvátországi magyarságot talán a legjobban a Sárok-Főherceglak közötti közvetlen kapcsolat érinti, amely már régóta napirenden van. Magyar oldalon, ha már a kapcsolatokról beszélünk, az M6-os autópálya fizikailag elérte az államhatárt. Reményeink szerint néhány hónapon belül elkészül a horvát oldali szakasz is, és ezzel a második autópálya-kapcsolat is létrejön Magyarország és Horvátország között. A turisták száma ismét rekordot döntött: tavaly 730 ezer magyar állampolgár töltötte a szabadságát, nyaralását Horvátországban. A kereskedelmi kapcsolatok, ahogy említettem, továbbra is rekordokat döntenek, 4-5 milliárd euró környékén van a kétoldalú kereskedelmi forgalom, és a két országot szoros szövetség köti össze, nemcsak szomszédos baráti ország, hanem szoros szövetséges is az Európai Unióban és a NATO-ban is, és mindenfajta, egyébként vagy félinformációkon, vagy rosszindulatú híreszteléseken alapuló állításokkal ellentétben nagyon szoros az együttműködés, akár még a védelem területén is, hiszen például Magyarország Olaszországgal közösen látja el idén december elsejétől Horvátország légterének a védelmét.
– Immár négy éve tölti be a nagyköveti tisztséget. Hogyan értékelné ezt a négy esztendőt?
– Azt gondolom, hogy Horvátországban magyar nagykövetnek lenni különös felelősség. Egy olyan felelősség, amelyik a sokszor emlegetett több mint 800 éves magyar-horvát kapcsolatokon alapul. Egy olyan felelősség, amelyikben meg kell érteni a partnert, hiszen vannak olyan részei még most is a közös történelmünknek, amelyeket nem egyformán látunk, nem egyformán értelmezünk. Ezeket a múltbéli különböző értelmezéseket kell valamilyen közös nevezőre hozni és kijelölni azokat az együttműködési lehetőségeket, formákat, amelyek keretében a jelenben és a jövőben is együttműködünk, hiszen szomszédos, szövetséges és baráti országként mi mindig itt voltunk, itt vagyunk és itt is leszünk egymás számára. E közép-európai régióban együtt kell dolgoznunk, mert ha összefogunk – ez a múltban is már többször bebizonyosodott -, akkor olyan nagyszerű dolgokat tudunk létrehozni, amelyekből mindkét ország, mindkét nemzet profitál. Nagykövetként talán ez a legfontosabb feladatom.
