Közös néptáncesttel erősítette barátságát a szentlászlói Petőfi Sándor Kultúregyesület és a pécsi Misina Néptáncegyüttes és Táncszínház. Az „Együtt dobban” címet viselő est nemcsak művészi élményt kínált, hanem egy több mint másfél évtizedes kapcsolat újabb szép állomása is volt.
A rendezvény egy baranyai és szlavóniai körút részeként valósult meg: a pécsi Határokon Túli Magyarságért Alapítvány képviselői több települést is fölkerestek, köztük Szentlászlót, ahol a látogatást egy közös fellépés koronázta meg. A két táncegyüttes kapcsolata nem új keletű: a barátság gyökerei a 2000-es évek elejére nyúlnak vissza. A szentlászlóiak ekkor kérték fel Gálber Attilát, a Misina koreográfusát, hogy segítse az akkor alakuló szentlászlói tánccsoport munkáját. Lapis János, a szentlászlói kultúregyesület elnöke lapunknak elmondta, az együttműködés azóta is élő és folyamatos.
Az estet dr. Bokor Béla, a Határokon Túli Magyarságért Alapítvány elnöke és dr. Barkóczi Csaba, Pécs Város Közművelődési és Kulturális Bizottságának elnöke nyitotta meg, akik kiemelték a határokon átívelő kapcsolatok jelentőségét, valamint tisztelettel szóltak arról a közösségről, amely a háború pusztítása után hittel és kitartással volt képes új jövőt építeni. Hangsúlyozták: Szentlászló példája annak, hogy különböző nemzetek és kultúrák békésen, egymást erősítve élhetnek együtt.
A megnyitót követően a táncosok vették birtokba a színpadot. A Misina és a szentlászlói együttes felváltva mutatta be koreográfiáit, gazdag ízelítőt adva a Kárpát-medence tánckincséből. Gálber Attilától, a pécsi együttes művészeti vezetőjétől megtudtuk, a Misina 2004-ben alakult húsz fiatallal, mára pedig mintegy kétszáz aktív taggal működik, hét korcsoportban. Munkájuk két alapra épül, a táncházi hagyományokra és az autentikus folklórszínpadi előadásokra. Szentlászlóra ez utóbbiból hoztak válogatást: erdélyi magyar és román táncok, szatmári, somogyi és felvidéki koreográfiák is szerepeltek a műsorban, amelyet egy szlavóniai leánytánc tett teljessé. A táncosokat a magyarországi Somogy Zenekar kísérte.
– Hatalmas örömmel készültünk erre a fellépésre, fontos volt számomra, hogy a táncosaim is megtapasztalják az itteni vendégszeretetet és baráti közeget; azt is hasznosnak tartom, hogy táncosaink itt visszacsöppenhetnek abba az autentikus környezetbe, amelyben ezek a táncok megszülettek – nyilatkozta lapunknak Gálber Attila.
Az est végére nemcsak a ritmusok, hanem a két közösség tagjainak a szíve is együtt dobbant – bizonyítva, hogy a néptánc nem csupán hagyomány, hanem kapocs múlt és jelen, valamint a határ két oldala között.
