Az elmúlt napokban néhányan már biztosan felfigyeltek arra, amint „krúú-krúú” hangokat adó madárcsapatok húznak el felettünk. Hangjuk miatt a drávaszögiek vadpulykának is szokták őket nevezni, kinézetre pedig egy túzokformájú madárnak írják le, habár a daruról (Grus grus), egy hosszú távokat leküzdeni képes madárról van szó, amelynek tavaszi és őszi vonulási útjába esünk.
Egész Eurázsia északi területein költenek, telelni Afrika, illetve Ázsia bizonyos részeire költöznek. Az ún. magyarországi vonulási útvonalon, melybe mi is beleesünk, a Hortobágy a legjelentősebb pihenőállomásuk, itt valóságos turisztikai attrakcióvá fejlődött az esemény. Az ezen az útvonalon „közlekedő” egyedek számát 90-100 ezerre becsülik. Olykor-olykor vidékünkön is megpillanthatunk kisebb csapatokat, és nem csupán az égen, hanem miközben leszállnak egy kis pihenésre, táplálékfelvételre. Ilyenkor elsősorban kultúrnövényeink termését, magvait szedegetik fel. Költőterületén növényi hajtásokat, kisemlősöket, rovarokat fogyaszt a daru.
A megfigyelésekről jelentéseket is le lehet adni, amelyeket aztán feldolgoznak a szakemberek. Horvátországban Davorka Kitonić gyűjti a „darvas“ adatokat, akinek a következő e-mail-címekre bárki eljuttathatja megfigyeléseit: crepina2@gmail.com vagy darkopod@gmail.com.
Ha vesszük a fáradságot, akkor tüntessük föl a megfigyelő nevét, a megfigyelés időpontját és helyét, valamint a megfigyelt madarak számát. De akár egy erre a célra összeállított űrlapot is kitölthetünk, amely a http://www.ptice.hr/dokumenti/Zdralovi_obrazac.doc-ról tölthető le – tudtam meg Darko Podravectől (Horvátországi Madár- és Természetvédelmi Egyesület).
A görög mitológiában az éberség és a bölcsesség madara nálunk védett, eszmei értéke 9600 kuna. A keleti kultúrákban a szerencsét és a hosszú életet jelképezi. A magyar mondákban, címerekben is már korán felbukkan e nemes madár, és az előkelők gyakran tűztek darutollat a kalapjukra. Szerencsések vagyunk, hogy vonulásuk alkalmával mi is találkozhatunk ezekkel a csodálatos madarakkal.
{fcomments}
