A szórványban élő magyarok helyzete sosem volt könnyű, de a legnehezebb körülmények közepette is sikerült megmaradniuk magyarnak. Egy ilyen parányi szórványközösségben él a hagyományos nádfeldolgozással foglalkozó Barnaki család is.
Verőce-Dráva mente megye egy eldugott csücskében található a napjainkban mintegy 160 lelket számláló Budakovac. Az aprófalut egészen a második világháborúig többségében magyarok lakták, a háborús körülmények a lakosok nagy részét szülőföldjük elhagyására kényszerítették. A magyar lakosság helyére horvátokat telepítettek, ezért mára már csak kevesen beszélik itt a magyart. A Barnaki család azon kevés budakovaci család egyike, akik a mai napig megőrizték magyarságukat a Dráva menti szórványban.
Nagyapja mesterségét vitte tovább
Mára lassan teljesen eltűntek az olyan hagyományos mesterségek, melyek nélkül néhány évtizede még elképzelhetetlen lett volna az élet. Kovácsot, takácsot vagy kádárt manapság szinte lehetetlen találni, ahogy egy jó nádazó mestert is. Barnaki Zoltán családjával azon kevés vállalkozó közé tartozik, akik már három generáció óta foglalkoznak náddal.
– A nagyapám 1951-ben kezdett náddal foglalkozni, akkor ő még csak háztetőket készített. Jól meg lehetett élni ebből, hiszen a legtöbb ház tetejét e vidéken nád borította, ami egész évi munkát és megélhetést biztosított a családnak. A nagyapám mesterségét édesapám is folytatta, de ő sajnos nem dolgozhatott sokáig a szakmában, korán meghalt. Ettől kezdve édesanyámmal ketten vittük tovább a nádas szakmát. Nem volt könnyű, iskolába se járhattam, dolgoznom kellett, hogy fenntartsuk a családot, és hogy ne veszítsük el a kuncsaftokat – emlékezik vissza Zoltán, miközben régi fényképalbumait lapozgatja.
Eltűntek a nádtetők
A 20. század végére már teljes egészében eltűntek Európából a nádtetős házak, ezzel a nádüzlet is veszélybe került. Csak azok a nádazó mesterek maradhattak fenn, akik haladni tudtak a korral, és alkalmazkodtak a változásokhoz. Barnakiék a turizmus igényei felé fordultak, ami jó ötletnek bizonyult.
– Szerencsére hamar ráeszméltünk, hogy a hagyományos értelemben vett nádas tetőfedésnek nincs jövője, ezért elkezdtünk gondolkodni, hogy miként tudnánk fejlődni. Úgy láttuk, hogy a turizmusban rejlik a legtöbb lehetőség, ezért napernyőket, árnyékolókat kezdtünk készíteni a nádból, ami, mint kiderült, jó ötletnek bizonyult. A tengerparton már szinte nincs olyan jelentősebb település, melynek ne készítettünk volna valamit – meséli büszkén Zoltán.
Ezenkívül a falusi turizmus is egyre nagyobb teret hódít, ami szintén biztosít munkát számukra. Idővel gépesítették is a vállalkozásukat, nádfonógépet vásároltak, ami nagyon felgyorsította a munkájukat.
– A magyar kormány gazdaságfejlesztési programja támogatásának köszönhetően pedig sikerült egy új traktort is vásárolnom, ami a termeléssel kapcsolatos munkám könnyíti meg – mondja Zoltán, akit ottjártunkkor a teherautója indulásra készen várt, és csak véglegesíteni kellett a rendelést ahhoz, hogy indulhasson az Adriára a nádrakománnyal.
Barnakikéknak van egy 13 hektáros nádas tavuk, ezenkívül 33 hektár földet művelnek, valamint turizmussal is szeretnének a jövőben foglalkozni. Tervei szerint vendégházukat a Dráva menti kerékpárút mellett építenék föl, így elsősorban biciklis turistákat és csendes természeti környezetre vágyó személyeket várnak majd. Zoltán látogatásunk végén azt mondta, szerinte a kitartás és a kemény munka mellett a legfontosabbak az emberi kapcsolatok, ezért igyekszik mindenhol barátságokat kötni.
