Várdaróc – Június 21-én Várdaróc közösségi házában került sor Lábadiné Kedves Klára és dr. Lábadi Károly Daróc könyve című munkájának a bemutatójára. A könyv a 2008-ban megjelent Várdaróc, a rét melletti falu című kismonográfia bővített változata. A kiadvány a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönhetően jelent meg.
A hagyományok ápolása, múltunk tisztelete a nemzet(iség) fennmaradásának záloga. A népdalkincs gyakorlása, tovább adása is ezt a nemes célt szolgálja. A könyvbemutató így mi mással is kezdődhetett volna, mint két népdallal, amelyeket Vindics Gerber Sarah hetedik osztályos tanuló énekelt el.
– Múltunk ismerete nélkül nem építhetjük jövőnket, de ahhoz, hogy múltunkat megismerjük, olyan emberekre van szükségünk, mint Lábadiné Kedves Klára és Lábadi Károly, akik a múlt feltárásának szentelték életüket – mondta Micheli Zsolt, a Várdaróc Magyar Kultúregyesület elnöke, aki az egyesület és a várdaróciak nevében is megköszönte a nemes munkát, majd átadta a szót a szerzőpárnak.
A 800 éves település
Lábadi Károly bevezetőjében elmondta, a mostani könyv apropóját az adta, hogy az első írásos feljegyzés Darócról 800 évvel ezelőtt készült.
– Négy évvel korábban már egy kis, karcsú füzet jelent meg a falu történetéről, de azóta számos új területet sikerült föltárni, újabb forrásokat sikerült találni, úgyhogy ennek a kiadványnak a terjedelme a korábbinak a kétszerese. Nagyon fontos könyvnek szántuk, mert úgy gondolom, hogy a daróciaknak van mire büszkének lenniük, hiszen az első írásos emlék 800 évvel ezelőtt említi a falut – mondta többek között Lábadi Károly.
A múlt kútja a tudás kútja is, mert hogy jobban megértsük a múlt időt, belőle igyekszünk megőrizni egy-egy mozzanatot, egy-egy leírt emlékezést, tárgyi emlék kőcserepét, mert tudjuk, az idő eliramlik, kipereg kezünkből, mint a homok. Az igazi múlt csak gondolatban létezik, a leírt gondolatok lesznek azok – mint a Daróc könyve esetében is -, melyeknek kézzelfogható céljuk lesz: önmagunk és közösségünk megismerése, megismertetése, valamint a várható jövő kikövetkeztetése.
– Ahogy újra fellapoztam Daróc könyvét, nagy örömmel tapasztaltam, hogy ebben az évben több kerek évforduló van a falu első írásos említésén kívül is, elsősorban a népéletet és az épített örökséget illetően. Boldog megtapasztalás volt nekem az is, hogy az őseink milyen áldozatkészek voltak: lehettek bármilyen vészek, pusztulások, ők mindig újjáépítették – először a templomot és az iskolát. Mindig az Úrra tekintettek, és mindig meg tudták újítani a saját lelküket és a közösségükét is. Nagyon megható érzés szülőfalum monográfiájának a bemutatója, mert ilyenkor feltorlódnak az emlékek is, visszagondolok a régi generációkra, a nagyanyáméra is, amelyik a legjobb adatközlőket adta, és nagyon jó érzés megtapasztalni azt, hogy ők továbbörökítették a hagyományokat, mi pedig meg tudtuk őket valamelyest tartani. Az lenne a nagy öröm, ha tovább tudnánk adni ezeket, és több kerek évforduló után is úgy tudnának ránk emlékezni az utódok, hogy megtartottuk és gazdagítottuk ezt az örökséget – mondta Lábadiné Kedves Klára a tikkasztó hőség ellenére összesereglett várdaróci közönségnek, majd felkérte Czövek Ilonát, hogy mondja el a kilencvenes évek háborús időszakának kilátástalanságában versbe szedett ragaszkodást a szülőföldhöz.
A várdaróciak szülőföldhöz való példás ragaszkodása és állhatatossága a századok során átörökítő génként működött. Mindig voltak, és reméljük, hogy lesznek is olyanok, akik a hagyományok, a szülőföld szeretetére tanítják, buzdítják a közösség tagjait. Ezt a célt szolgálja a Daróc könyve is, a pár éve létrehozott néprajzi szoba és a készülő tájház is.
