Bellye

0
1073
Bellye

A régi okiratokban először 1212-ben említik Bellyét (mint villa Billie), majd 1389-1565-ig a Bellyei család birtokaként. A 16. század végén a faluban 120 magyar család élt, ami a török hódoltság következtében a 18. század elejére 16 famíliára csökkent. Bellye és környéke 1920-ig Baranya vármegye része volt,  plébániája a pécsi püspökség baranyai főesperességének volt alárendelve.

 

A Savoyai-kastély

A bellyei kastélyt Savoyai Jenő (1663-1736) herceg építtette a 18. század első harmadában. A feltételezések szerint az osztrák Johann Lucas von Hildebrand tervei alapján, aki a herceg híres bécsi palotájának, a Belvederet is megálmodta. A kastély a kisegítő és a gazdasági épületekkel nagy kiterjedésű, de viszonylagos alacsonyságával egységes építészeti képet mutat, és az ún. négyszárnyú kastélyok típusába tartozik. Már építésének idején divatjamúlt,  reneszánsz-korabarokk szemléletet mutatott, ami azonban az Oszmán Császárság határvidékén továbbra is korszerűnek számíthatott. Noha a kastély nem mutat erődítési jegyeket, mégis egy árokrendszer övezi.

A nehezen megközelíthető kastélyban a herceg csak ritkán tartózkodott. A 19. század közepén a kastély körül egy nyolchektáros történeti parkot alakítottak ki. A parkból mára csak a kastély főhomlokzata előtti rész maradt meg, míg az északi részeken sportpályát és játszóteret alakítottak ki.

 

Csingi-lingi csárda

A Csingi-lingi csárda a vidék egyik nemzetözileg is híres, emblematikus vendéglője volt, ahová az utazók kötelező jelleggel mindig betértek. Idilli természeti környezetben, a Dráva holtágának partján állt. Jó konyhája és kitűnő tamburazenekara vonzotta a közeli Eszék lakóit – és turistáit -, akik gyakran ruccantak ki ide. A csárda sajnos ma már csak a régi képeken látható. Rekonstrukciójának évekkel ezelőtt el kellett volna kezdődnie. A privatizáció után több tulajdonosa is volt, akik csak a csárda romjait takarították el.

 

Templomai

A 12-13. században már volt egyháza, plébániája a baranyai főesperességhez tartozott. Nem lehet tudni, hogy az elkövetkező századokban temploma hányszor pusztult el, hiszen hadak országútja mellett állt. 1771-től állandó lelkészség működött a településen. 1773 nyarán hozzákezdtek az új, ma is álló barok katolikus templom építéséhez, melyet 1775-ben fejeztek be, és Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére szenteltek fel. Mária Terézia papi ornátust ajándékozott a plébániának. 1862-ben teljesen felújították, azóta őrizte formáját. 1991-ben tornyát gránát érte, harangjai megsérültek. A templomot azóta felújították.

A 16. században Sztárai Mihály reformálta meg Bellye népét. A reformátusok ez idő tájt többségbe kerültek. Legelső templomuk nyilván a katolikusoktól elhódított lehetett. Istennek hajléka ott állt, ahol Savoyai Jenő felépítette kastélyát, s hogy ne zavarja az építkezést, az 1705. esztendőben bravúros építkezési megoldásokkal a templomot a mai helyére költöztették. 1721-ben lebontották, és az anyagot a vár alapjának építésére használták fel. A templomot ezek után újra felépítették és többször is újjápítették. 1991-ben felgyújtották, felújítása még nem fejeződött be.

 

Gazdasága

A lakosság földművelésből és állattenyésztésből élt. 1895-ben 235 gazdaság működött a településen. Határában 5148 katasztrális hold volt. A második világháborút követő években határát állmosították, s alapja lett a Bellyei Mezőgazdasági-Ipari Kombinátnak. Lakosságának jelentős hányada ott talált munkahelyet. Eszék közelsége pedig a legdinamikusabban fejlődő települések  közé emelte.

 

Lakossága

Kedvező fekvésének köszönhetően lakossága nem fogyatkozott, az 1960-as évektől a környező pusztákról és Eszékről is sokan költöztek a településre, aminek egyik következményeként jelentősen megváltoztak a nemzetiségi arányok.

A színmagyar település etnikai képe a 18. századtól kezdett módosulni: Savoyai Jenő 1720 táján tervszerűen jelentős számú dél-németet telepített be, hogy műveljék birtokait. A második világháborút követően szinte teljesen eltűnt a németség. 2001-ben mindössze 311-en vallották magukat magyarnak Bellyén.

A Savoyai-kastély

Csingi-lingi csárda