A mentőorvosi tevékenységgel általában a kezdő orvosok kezdik pályafutásukat, utána többségében az egészségügy egy másik területén folytatják. Dr. Szicsajmov Ibolya már húsz éve sürgősségi orvosként dolgozik, mint mondta, nem is tudná elképzelni a munkáját rendelőben, számítógép mögött.
A mentőautó szirénájának hangja a legtöbb embert megrémíti, főleg az olyan kis közösségben, mint a miénk, ahol mindenki ismer szinte mindenkit a szomszédos településekről is. Tekinthetnénk a sziréna hangjára úgy is, hogy ha már megtörtént a baj, legalább úton van a mentő, melynek személyzete mindent megtesz, hogy segítsen a rászorulón. Igyekszik minél gyorsabban kiérni a helyszínre, hogy elvégezze a sürgősségi betegellátást, melyhez csak annyi eszköz áll rendelkezésére, amennyi egy mentőautóban megtalálható. Kemény munka a mentőzés, nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő.
Dr. Szicsajmov Ibolya mégis ezen a szakterületen lelte meg hivatását, már régóta mentőorvosként dolgozik.
Miután elvégezte a – pélmonostori kétnyelvű – gimnáziumot, ösztöndíjasként került a pécsi orvostudományi egyetemre (ma a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara).
Friss diplomásként általános orvosként kezdett dolgozni idehaza, egészen a háború kitöréséig, 1991-ig. Akkor visszaköltözött Pécsre fiával, ahol menekülttáborban kapott munkát, majd felvették az országos mentőszolgálathoz. Közben oxiológiára (sürgősségi orvostan) szakosodott. 1997-ben hazaköltözött szülővárosába. Azóta dolgozik a pélmonostori ügyeleten, mely ma az Eszék-Baranya megyei mentőszolgálat része.
A Baranya-háromszögben egy mentőautó van
A pélmonostori mentőszolgálatnál a betegszállító kocsikon csak ápolók dolgoznak, az egy mentőautón teljes a személyzet, tehát egy orvos, egy mentőápoló és egy sofőr teljesít szolgálatot.
A legnagyobb problémát a távolságok jelentik. Az esetekhez 15 perc alatt kell kiérniük, és ez nem mindig lehetséges, például ha Eszékről Darázsra vagy Kiskőszegre kell menniük.
A helyzeten javít, hogy a betegszállító kocsik is fel vannak szerelve automata defibrillátorral. Ezenkívül az eszéki mentőszolgálati központ több baranyai település tűzoltó-egyesületénél végzett egészségügyi felvilágosítást, és felszerelte az életmentő eszközzel vészhelyzet esetére.
A pélmonostori mentősök heti kb. 6-8 riasztást kapnak, hétvégén gyakoribbak a hívások, illetve vannak olyan időszakok, amikor jellemzően megnő a sürgősségi esetek száma. Ide tartozik az időváltozással járó kora tavaszi időszak.
– Míg a rendelőben az orvos heteken keresztül kezeli a betegét gyógyszerrel, addig a sürgősségi betegellátásnál gyorsan kell dönteni, ráadásul nem túl sok eszköz áll rendelkezésünkre, csak ami megtalálható a mentőautóban – mondja az orvos asszony. Hozzátette, ma sokkal jobb felszereléssel rendelkeznek Pélmonostoron, mint korábban, de a mentős munkája alapvetően nem változott.
– Az a jó a mentőzésben, hogy az orvos itt megtanulja és nem felejti el a sürgősségi betegellátást, megtanulja kezelni a stresszes helyzeteket. Lehet, hogy ezt valaki nem szereti, én viszont azt nem tudnám elképzelni, hogy számítógép mellett dolgozzam – tudtuk meg a monostori doktornőtől.
Sokszor éjjel is dolgoznak, mint mondta, az orvos a munkaidején kívül is orvos, a nap huszonnégy órájában. A nehéz szakmában a tudat ad neki erőt, hogy segít az embereken.
Van néhány hobbija, amelyekkel eltöltheti kevés szabadidejét
A munkájától szinte sohasem szabadul, mégis számos kedvtelése van, melyek feltöltődést nyújtanak számára. Szívesen kerékpározik, kertészkedik és kézimunkázik. Megalakulása óta tagja a pélmonostori Magyar Katolikus Nőegyletnek, ahol a hagyományos magyar motívumokat igyekeznek megőrizni az utókor számára, még ha ez nem is könnyű feladat. Ibolya szerint a fiatalokat inkább a számítógép érdekli.
Részt vesznek a város eseményein, így a helybéli Baranyai Néprajzi Központ évfordulós ünnepségén is jelen voltak. A város más kisebbségeivel együtt kispárnákat hímeztek, mindenki a saját népi motívumait használta. A kispárnák a Központ egyik előadó-helyiségében kapnak helyet.
A doktornő hobbijai közé tartozik a főzés is.
– Ahogy a kézimunkában a hagyományos motívumokat, a főzésben a régi recepteket használom, hogy ne vesszen feledésbe drávaszögi gasztronómiánk se. Nagyanyáink fenséges ebédeket tudtak készíteni szerény alapanyagból is – nyilatkozta lapunknak Ibolya asszony.
Szabadidejében is fontos tevékenységet végez, hiszen ha nem a betegeken segít, akkor népi értékeink mentésén fáradozik, ami szintén nemes feladat.
