Horvátországban szeptember 9-én kezdődött meg az új tanév. Az eszéki székhelyű Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ már a tavalyi tanévtől az egész napos iskolai kísérleti program szerint működik. Az új tanterv új tantárgyak bevezetését, egyes tantárgyak óraszámainak az emelkedését és sok más változást hozott az iskola életébe, és az intézmény idén ünnepli 25 éves fennállását is. Ez alkalomból kérdeztük Andócsi János igazgatót.
– Ismét elérkezett egy szeptember, ezzel együtt pedig egy új tanév. Mi a helyzet a tanulók létszámát illetően?
– Örömmel „jelentem“, hogy több a tanuló az oktatási központban, mint a tavalyi évben. Azt szoktuk mondani, hogy ha nem kevesebb, és stagnál a diáklétszám, az már jó. Az idén az általános iskolába kilenc kisdiák iratkozott be, ami a középiskolát illeti, sikerült négy szakirányt indítanunk, ami azt jelenti, hogy idén van gimnáziumi „szakirányunk“, az idegenforgalmi szak az elmúlt évek folyamán tanintézményünk zászlóshajója lett, de vannak közgazdászaink, illetve a duális képzés jegyében van szakácsképzés is a falaink között. Optimisták lehetünk, ami az elkövetkezendő négy évet illeti, de ha azt vesszük, hogy általános iskoláinkkban hányan végeznek, van még min dolgoznunk. Legjobb tudásunkat és elképzeléseinket bevetve próbálunk megfelelni azoknak a kihívásoknak, amelyeket a modern kor, illetve a szülők és a szakminisztérium is elvár tőlünk.
– A magyar központ volt az egyik olyan iskola, ahol elindították az egész napos oktatást. Ennek mi a célja, és milyenek az eddigi tapasztalatok?
– Összesen 64 általános iskola választotta az úgynevezett kísérleti iskola „szerepet”, a nemzeti kisebbségi tanintézmények közül egyedül mi vállaltuk ezt a kihívást. Bevallom, hogy az első néhány hónap számunkra is nehéz volt, de a minisztérium partner volt minden nehézség megoldásában. Ma már elmondható, hogy iskolánk életében nem történt lényeges változás, csak az oktató-nevelő munkát egész naposnak nevezzük. Néhány új tantárgyuk van a diákoknak, és ugyanúgy 14:40-kor mennek haza, mint korábban. Előtte napközinek hívtuk, ma pedig egész napos oktatásnak. Ami nagyon fontos, hogy ehhez pénzügyi keretet is biztosított a minisztérium, 215 ezer eurós befektetés révén modernizáltuk az intézményünket, klimatizált tantermek várják a diákokat, új bútorzatot vásároltunk, és arról ne is beszéljünk, mekkora öröm volt számunkra, hogy a lassú számítógépeket szupergyors kompjúterek váltották fel az informatikatermünkben. Pár év múlva mi leszünk azok, akik elmondhatjuk majd a többieknek, hogy milyen is az egész napos oktatás.
– A diákok szempontjából mi az egész napos oktatás legnagyobb előnye?
– Új kompetenciákat tudnak elsajátítani, vannak új tantárgyaik. Itt van például a Világ és én elnevezésű, és több a természettudományi tárgy is, illetve több a gyakorlat az órákon. Ezek kreatívabbá teszik a gyerekeket, illetve arra ösztönzik őket, hogy ne csak magoljanak, hanem meglássák a tudományágak szépségét, hogy egy kicsit elvarázsolják őket.
– Jómagam is itt végeztem, illetve itt kezdtem a középiskolai tanulmányaimat, az intézmény immár a 25. évfordulóját ünnepli a napokban.
– Igen, és a 25 év már egy ember életében is egy szép hosszú időszaknak számít. Amikor 1999-ben megnyitotta a magyar iskolaközpont a kapuit, pontosabban az ajtóit, akkor azért nagy kihívások előtt állt az akkori vezetőség, de ma már elmondhatjuk, hogy tényleg betöltötte történelmi szerepét a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központ. Bölcs döntés volt, hogy végül is a szlavóniai és a drávaszögi magyarság által lakott területek határvonalán épülhetett meg ez az intézmény. Úgy gondolom, hogy van mire büszkének lennünk, és a 25 év kötelez is. Aki ellátogat hozzánk, láthatja, hogy nem állt meg az idő, egy lüktető, a korral lépést tartó intézményről van szó. Emellett büszke vagyok a humán erőforrásainkra is, könnyű nekem igazgatónak lenni, hiszen olyan kollégáim, kolléganőim vannak, akikre lehet számítani, és akik szívvel-lélekkel teszik a dolgukat, az ilyenek nélkül a magyar központ sokkal szegényebb lenne.
