Hazánk tavaly decemberben írta alá az uniós csatlakozási szerződést, amely 2013 júliusában lép életbe. Mivel vasárnap a lakosság is mellette szavazott, így most már csak a 27 uniós tagállamnak kell ratifikálnia a szerződést ahhoz, hogy Horvátország az EU 28. tagországa legyen. Hogy milyen is az élet az EU „peremvidékén”, erről magyarországi, romániai, szlovákiai és szlovéniai uniós polgárok nyilatkoztak lapunknak.
Magyarország
Nászné Mácsai Anita Szolnokon él, agrármérnök. Egy ideig a helyi önkormányzatnál dolgozott, jelenleg munkanélküli, több hónapon át tartó munkahelykeresése még mindig nem járt sikerrel, a legtöbb helyen túlképzettségére hivatkozva utasítják el.
Magyarország 2004 májusában csatlakozott az EU-hoz, ami akkor még nem igazán hozott változást a számára, mert kisfiával otthon volt. Az első „jeleket” 2007-ben érzékelte, amikor is munkába állt egy olyan helyen, amely uniós támogatással jött létre.
– Pozitívumként értékelem a vidékfejlesztési lehetőségek megjelenését agrármérnökként. A csatlakozással megnyíltak a pályázati lehetőségek, azonban sajnos nem mi dönthetjük el, hogy mire is van szükség, hanem arra pályázunk, ami éppen megjelenik. Ez nagy felelősség, hiszen az EU-s pályázatok rendkívül szigorú adminisztrációs és elszámolási kötelezettséggel járnak, de mindemellett komoly fenntartási kötelezettséget is rónak a településekre, vállalkozásokra, civil szervezetekre – mondja Anita.
Legkézzelfoghatóbb pozitívumnak a schengeni egyezményhez való csatlakozást tartja, az unió területén így rendkívül könnyűvé vált az utazás, ami magával hozta a külföldi munkavállalás egyszerűsödését, a lehetőségek bővülését, a diákok ösztöndíjjal való külföldi képzését.
– A válság miatt most mindenki a csatlakozás negatívumairól beszél, én nem feltétlenül gondolom azt, hogy ez az unióhoz való csatlakozás következménye, a problémákat talán a rendszerváltás óta folyamatosan változó belpolitikai helyzet, valamint hazánk euroövezeten kívülisége okozza. Mivel a családok korábban könnyen jutottak euro, illetve svájci frank alapú hitelekhez, az árfolyam-ingadozás rendkívüli mértékben növelte a törlesztőrészleteket. A munkahelyek megszűnése nagyon sok családot érint, egyik következménye, hogy a hiteleket nem tudják fizetni. Remélem, hogy az utánunk jövő generációk már nem lesznek olyan röghöz kötöttek, mint a nagyszüleik vagy a szüleik, és az unió területén bárhol képesek lesznek boldogulni – fejtette ki Anita.
Románia
Ambrus Attila, akit nem szabad összetéveszteni az whiskys rablóként ismertté vált névrokonával, a gyönyörű szász városban, Brassóban él, a Brassói Lapok főszerkesztőjeként tevékenykedik, 
de írásaival gyakorta találkozhatunk a vajdasági Magyar Szóban is.
– A csatlakozás után mondta egy politikus: annyi változott, hogy a gazdagok személyivel utazhatnak Nyugatra, a gazdák meg nem szekerezhetnek az országúton. Azért persze több is történt. Városom – igaz, egyedüliként – sok száz millió eurót hívott le felzárkóz céljából. A fogyasztási cikkek ára előbb csökkent, majd elkezdett emelkedni. Ma eléri az uniós szintet. A bérek meg az afrikai államokét. Ha Románia nem EU-tag, az EB és a Valutaalap hagyta volna csődbe menni. Így diktálták, mit lehet tenni, s egy lépéssel távolabb vagyunk a szakadéktól. Noha kisebbségi jogaimmal nem foglalkozik az EP, az emberiekkel élhetek. Ez sem kevés Balkániában – mondta Attila.
Szlovákia
Géresi Róbert a kassai kerülethez tartozó Abaújszinán él, református lelkészként tevékenykedik. A kommunista diktatúra utolsó éveinek egyikében érettségizett. Bár az a falu, ahol élt, csupán pár kilométerre volt a határtól, gyakran megtapasztalta, hogy Magyarországra átjutni egyáltalán nem könnyű.
– Volt olyan időszak, amikor évente csupán kétszer utazhattunk ki. Többször megtörtént, hogy Pozsonyból Prága felé utazva vágyakozva néztem a vonatablakon át az elérhetetlen, drótkerítéssel elválasztott Ausztria irányába. A közös Európa legnagyobb hozadéka számomra, hogy szabadon utazhatok. Hogy nincsenek szögesdrót kerítések és nincsenek határok sem. Sokszor tapasztalom, hogy a fiatalabbak nem is értik, mit jelent mindez azoknak, akik hasonló emlékekkel rendelkeznek. Szlovákiának az EU-hoz való csatlakozását támogattam, és jelenleg is úgy gondolom, hogy több előny származik belőle, mint hátrány. Úgy gondoltam, hogy Európa értékrendje segít a Szlovákiában élő magyarok helyzetének javításában, de csalódnom kellett. Miközben állandóan azt hallani, hogy a többség nem nyomhatja el a kisebbséget, és a társadalom más szegmenseiben érezhető is ebben az irányban az érdekérvényesítés, a nemzeti kisebbségek esetén ez nincs így. A térség egyik leginkább veszélyeztetett népcsoportja a felvidéki magyar kisebbség, ám az Európai Unió intézményei keveset tesznek ennek a problémának a megoldása érdekében – állítja Róbert.
Szlovénia
Király M. Jutka a muravidéki magyarság központjában, Lendván él, a szlovénia magyarok hetilapjának, a Népújságnak a főszerkesztője.
Jutka szerint jó hét évvel az EU-csatlakozás után Szlovéniában, így a Muravidéken is mindenki természetesnek tartja, hogy nincs határ, azaz határellenőrzés Magyarország, Ausztria és Olaszország felé, és azt is, hogy euróval fizetnek.
– A kisembernek is, aki nem tervez továbbtanulni, sem munkát vállalni külföldön, és utazásra is csak nagyritkán szánja el magát, a legnagyobb változást az euró bevezetése és a vám megszűnése jelentette és jelenti. És az is kétségtelen, hogy az euró drágulást hozott, elsősorban a szolgáltatások terén, és az árak ma is „halkan” emelkednek. A statisztikai adatok tükrében ugyan az euró nem hozott nagymértékű áremelkedést, viszont tény, hogy a napi létszükségleti árucikkek bizonyítható drágulásával ez a szubjektív érzés sokkal erőteljesebb. Az EU gazdasági és pénzügyi válsága közepette, és nem mindig hatékony politikája ellenére is Szlovéniában az az általános vélemény, hogy jobb az Unióban, mint azon kívül. Még akkor is, ha a szabályzatok, normatívák és egyéb szabványok nemzeti alkamazását illetően az ország – parafrazálva a pápább a pápánál mondást – uniósabb az uniónál – vélekedik Jutka.
