Bori elvált szülők gyermeke volt. A válás után az anyjához került. Az édesapjával sokkal jobb volt a kapcsolata, akit hétvégenként rendszeresen látogatott. Az anyja viszont csak a munkájának élt, és nagyon kevés időt szánt a lányára. Bori magányos napjait az olvasás töltötte ki. Igazi barátnője sem volt. Nem tudott semmit megbeszélni senkivel sem.
Végül a főiskolán összefutott Miklóssal. Kedves törődéssel vette szárnyai alá Borit, mint egy kis védtelen, a fészkéből kiesett madarat. Az őszinte barátságból végül szerelem lett. Bori még soha nem érzett olyan nagy biztonságot senki mellett, mint Miklós oldalán, aki haza is vitte bemutatni az édesanyjának. Megkedvelték egymást, és Borit szinte lányaként szerette. És mindent megbeszéltek.
A fiatalok a főiskola elvégzése után munkába álltak, saját autójuk lett, sőt még lakást is vettek, igaz, Miklós anyja segítségével.
Bori anyját viszont egyáltalán nem izgatta a lánya jövője. A legtöbbször csak a telefonját nyomogatta, ha Bori megpróbált eldicsekedni a szerzeményeikkel. Az esküvőn is csak a templomi szertartáson vett részt, aztán eltűnt. Édesapja jelenléte csak részben kárpótolta Borit. Bori hálás volt a sorsnak, hogy így alakult az élete. Egy nagyszerű férj mellé egy nagyszerű anyóst kapott. Végre igazán boldog volt.
A cikk az elektronikus média többféleségének és különbözőségének fejlesztéséről szóló Alap által került társfinanszírozásra.
