A kultúra, a hagyományok, az oktatás és a gazdaság területén 2024-ban is sikerült komoly eredményeket elérnie a horvátországi magyarságnak. Jankovics Róberttel, a HMDK elnökével, a horvátországi magyarok parlamenti képviselőjével tekintettünk vissza az eredményekre.
– Egy évvel ezelőtt az az ígéret hangzott el, hogy 2024 egy jó év lesz. Az ígéret szép szó…
– Megerősíthetem, hogy 2024 valóban jó év volt. Főleg úgy, hogy olyan időszakban voltunk és vagyunk, ahol a nemzeti kisebbségek ügyei nem élveztek prioritást. A világban zajló események sajnos nem teszik lehetővé, hogy fókuszban lehessenek a nemzeti kisebbségek számára fontos dolgok, így a horvátországi magyarokéi sem. Mindemellett egyben egy szomorú év is volt 2024, hiszen olyan súlyos tragédiák érték közösségünket, amilyenek már régen nem fordultak elő, és bízom benne, hogy még nagyon sokáig nem is fognak. Gondolok itt elsősorban Potápi Árpád János, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkárának, a horvátországi magyarság nagy barátjának a hirtelen halálára októberben, illetve a két pélmonostori HMDK-vezető, Bábli Mária és Kovács Ferenc halálára is, akik pótolhatatlan veszteséget jelentenek közösségünk számára.
– 2024-ben politikai megmérettetésekből is bőven kijutott.
– Valóban, hiszen három választás is lezajlott tavaly. Áprilisban voltak a parlamenti választások, júniusban pedig az európai uniós, valamint az év végén a köztársaságielnök-választás. Annak különösen örülök, hogy az eddigi választásokon viszonylag magas volt a részvételi arány a magyarlakta településeken. Ami a parlamenti választást illeti, közösségünk számára ez volt a legfontosabb idei politikai esemény. A szavazatok számával és arányával, amellyel a HMDK képviseletében újra bejuthattam a horvát országgyűlésbe, meg vagyok elégedve. Ez a politikai muníció, amelyet a szavazóktól Matijević Olivérrel együtt megkaptunk, elég erőt ad Zágrábban ahhoz, hogy tovább harcoljak az érdekeinkért immár harmadik mandátumomban.
– Ez a mandátum pedig egy stabil kormányt is eredményezett.
– Ami ezután következett, az nagyon nagy kihívásnak bizonyult, főleg maga a kormányalakítási folyamat, hiszen megpróbálták Magyarországot is „behúzni” a horvátországi politikai parlamenti többség kialakításának a folyamatába. Mi ettől elzárkóztunk, és úgy döntöttünk, hogy kívülről támogatjuk Andrej Plenković kormányát, tehát a parlamentből támogatjuk a kabinetet életben tartó parlamenti többséget, amely időközben 77-ről a 151 fős képviselőházban 76-ra csökkent. Tehát jelenleg egy minimális parlamenti többségnek a tagja vagyok én is Zágrábban, és ez a politikai stabilitás, amelynek mi részesei vagyunk már több éve, rendkívül fontos elsősorban Horvátországnak, utána pedig nekünk is. Ezzel a stabil kormánytöbbséggel olyan körülményeket lehetett teremteni Brüsszel felé is, amelyeknek köszönhetően Horvátország csatlakozhatott a schengeni övezethez 2023. január 1-jén. Ennek az eredményeképpen mi, drávaszögi, szlavóniai magyarok úgy járhatunk át Magyarországra, mint valamelyik közeli horvátországi településre, nincs határellenőrzés. Ezt rendkívül nagy eredménynek tartom. Fontosnak tartom megemlíteni zágrábi pozíciószerzéseinket: Csapó Nándor a Tudományos és Oktatási Minisztérium államtitkáraként, Varga Tibor pedig az országos hatókörű Kisebbségi Tanács elnökeként továbbra is végzik felelősségteljes munkájukat a közoktatás és a nemzetiségek kulturális autonómiája terén. Magyarságunk képviselői korábban még soha nem töltöttek be ilyen magas pozíciókat.
– Ha a 2024-et megelőző éveket is figyelembe vesszük, milyen „projekteredményeket” érdemes kiemelni?
– Sikerült a gazdaságfejlesztési stratégiánk további érvényesítése. Nemrég írtuk alá Pélmonostoron újabb 96 horvátországi magyar mezőgazdásszal, kis- és középvállalkozóval a támogatási szerződéseket. Ez magyarországi kormányzati támogatásból valósult meg. Sikerült folytatnunk az oktatási-nevelési támogatásunkat is, tehát az ösztöndíjpályázatokhoz sikerült ismét anyagiakat teremtenünk, hogy támogassuk azokat a szülőket, akiknek a gyermekei magyar iskolákba, pontosabban az általános iskola első, ötödik és középfokú oktatási intézményünk első osztályába járnak. Mindemellett az infrastruktúra terén is tovább fejlődtünk, kiemelném a szentlászlói honvédők múzeumának az átadóját, vagy a februárban átadott petrinjai általános iskolát, amelyet teljes egészében Magyarország kormánya finanszírozott. Ez utóbbinak ugyan nincs köze közvetlenül a horvátországi magyarsághoz, de nagyon büszkék vagyunk erre is. Továbbá több olyan projektet is meg kell említeni, amelyeket elkezdtünk, még folyamatban, vagy már a vége felé van: a vörösmarti Magyarok Otthonát reményeim szerint február-márciusban avathatjuk. A legfontosabb 2024-es, a HMDK-t és a horvátországi magyarság egészét illető esemény a három új magyar óvoda, vagyis a magyar óvodai hálózat szeptemberi működésének a beindulása; jelenleg több mint 40 kisgyerek van a szentlászlóiban, a kórógyiban és a pélmonostoriban. Mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy a már működő magyar óvodákat nem veszélyeztettük, ezek a gyermekek hétfőtől péntekig, nyolctól négyig magyarul beszélnek, ráadásul ingyenes ellátásban részesülnek. Ezzel is segítünk a véleményem szerinti legnagyobb problémánkon, a közösségeinkben tapasztalható nyelvvesztésen. Továbbá befejeztük a nagybodolyai katolikus templom teljes körű felújítását, amely a drávaszögi magyar településeket tekintve az egyik legrégibb istenháza, illetve nagyjából a felénél tartunk a nyugat-szlavóniai nagypiszanicai református templom felújításának is, amire rendkívül büszkék vagyunk. És beszélhetnénk a rendkívül nívós magyar rendezvényeinkről, amelyekből több száz volt idén is, de arról is, hogy soha ekkora támogatást nem kaptak a horvátországi magyar civil szervezetek Zágrábból, mint 2024-ben.
– Milyen jóslatokba bocsátkozhatunk, ami a 2025-ös évet illeti?
– Nem könnyű kérdés, mert olyan világban élünk, ahol nagyon nehéz előre látni a dolgok alakulását, így nehéz bármit is ígérni. Mint közösségünk politikai vezetője, ígérem, megteszünk mindent, hogy a mi érdekeink maximálisan érvényesüljenek. De mindannyian tudjuk, hogy az Európai Unió közvetlen közelében két rendkívül súlyos fegyveres konfliktus dúl, ennek következtében biztosan számíthatunk inflációra, tehát drágulásra idén is. Úgy érzem, amióta én politikai tevékenységet folytatok, hogy Horvátország és Magyarország viszonya soha nem volt olyan rossz, mint ma. És sajnos egyes nyilatkozatok, amelyeket az utóbbi időben Horvátország miniszterelnök-helyettese és a HDZ alelnöke, Ivan Anušić tett, nem segítik a kapcsolatok rendbetételét. Erre – mérsékelten – reagálni is kényszerültem, bízva abban, hogy mindenki megérti az üzenet lényegét. 2025-ben tehát arra számíthatunk, hogy újra választások lesznek, az államfőválasztás második köre január 12-én, május közepén pedig önkormányzati választások várnak ránk. És ami talán a drávaszögiek számára a legfontosabb: 2025-ben a Pélmonostortól észak felé vezető autópályának a befejezése, amivel a drávaszögiek, de a szlavóniai magyarok is már másfél óra alatt akár Budapesten lehetnek idén májusban. Összegezve azt mondhatom, hogy optimizmussal tekinthetünk a 2025-ös évre.
