1912. április 15-én következett be a világtörténelem eddigi legnagyobb és minden bizonnyal legismertebb tengeri katasztrófája, a Titanic elsüllyedése. Azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy a túlélők mentésében sok magyar, illetve horvát is részt vett, ugyanis a segítségükre siető hajó, a Carpathia a New York-Fiume (Rijeka) vonalon közlekedett.
Miután az elsüllyeszthetetlennek hitt óriásgőzös, azaz a Titanic 1912. április 14-én, éjfél előtt pár perccel jéghegynek ütközött, a legénység vészjelzéseket küldött a környező hajóknak. A közelben több hajó is tartózkodott, a legközelebbi, a Californian nem vette a vészjelzést, mint ahogy először a New Yorkból Fiuméba (Rijeka) tartó Carpathia sem, mert rádiós tisztje éppen nem volt szolgálatban. A csodával határos módon a Carpathia rádiósa a lefekvés előtt úgy gondolta, rákérdez a környező hajókra, hogy nem észleltek-e valami szokatlant. Ekkor derült ki, hogy a Titanicot katasztrófa érte. Az információt azonnal továbbították a kapitánynak, aki habozás nélkül a 93 kilométerre levő, süllyedő hajó felé vette az irányt. Teljes gőzzel haladt a bajbajutott utasszállító felé, ám az út így is három és fél órát tartott. Útközben a hajó teljes személyzetét mozgósították, valamint előkészítették a hajótöröttek fogadására. Takarókat, meleg teát, illetve levest készítettek elő a fedélzetre a kihűlt utasok ellátására.
Mire azonban odaértek, a luxushajónak hűlt helye volt, ezért jelzőrakétákat lőttek fel. A rakétákat észlelve a mentőcsónakokban fagyoskodó emberek kiabálással, illetve lámpagyújtással válaszoltak.
A Carpathia rögvest megkezdte a mentést, ám mire az utolsó, még élő hajótöröttet kimentették, addigra már a nap magasan járt az égen. Összesen 705 embert sikerült kimenteni, a többi, mintegy 1500 utas a hullámok között lelte halálát. A mentés befejeztével a hajó a túlélőkkel együtt New York felé vette az irányt, ahol április 18-án este, zuhogó esőben kötött ki. A hajót óriási tömeg várta, azonban ünneplés helyett keserves, a szeretteiket gyászoló sírás töltötte be a kikötőt. A Carpathia legénységét a kikötés utáni napokban ünnepélyes keretek között hősökké nyilvánították.
Magyarok a Carpathián
Mivel a Carpathia fő feladata a magyar, illetve horvát kivándorlók tengeren túlra való szállítása volt, ezért értelemszerűen a személyzet soraiban is több magyar, illetve horvát nemzetiségű személy is volt. A hajó matrózainak egynegyede horvát származású volt, míg a hajó négy orvosa közül kettő magyar. Az egyikőjük, dr. Lengyel Árpád irányította a túlélők ellátását. Rengetegen szorultak azonnali orvosi segítségre, és nem csupán a hipotermia (a hideg víz miatti alacsony testhőmérséklet) miatt, ugyanis sokan vetették kétségbeesésükben vízbe magukat a süllyedő Titanicról, és zúzódásokat, töréseket is szenvedtek emiatt. A másik magyar orvos, a szabadkai származású dr. Munk Artúr a szerencsétlenül jártak kórtermi elszállásolását koordinálta.
Mivel a Carpathia eredeti utasai nagyrészt magyarok voltak, ezért nem kell azon csodálkoznunk, hogy drávszögi is volt az utasok között, mégpedig a nagybodolyai Major József és családjai is.
A Titanic mentőmellénye Rijekában
Mint már említettem, a Carpathián több horvát matróz is dolgozott. Az egyik, a rijekai származású Josip Car emlékül hazahozta a Titanic egyik mentőmellényét, melyet jelenleg is a rijekai tengerészeti múzeumban őriznek. Nagy értéket képvisel, mivel mára csak öt eredeti mellény maradt fenn.
Miután biztonságban partra tette a pórul jártakat, a Carpathia ismét visszaindult Európa felé. Az első európai kikötő, ahol lehorgonyzott, történetesen a rijekai volt, ahol a hajót ünneplő emberek várták, és hősként köszöntötték őket. A matrózokat később a magyar állam bátorság érdemrenddel is kitüntette.
A Carpathia legénysége hőstettével örökre beírta magát a világtörténelembe, azonban ez idáig egyetlen emlékmű sem hirdeti ezt. Rijeka városa most azonban úgy döntött, hogy a katasztrófa 101. évfordulója alkalmából megtöri a jeget, és a Carpathia bátor legénysége tiszteletére emlékművet állít.
{fcomments}
