Ebben a riportsorozatunkban a Magyarország határain kívül élő fiatalokkal beszélgetünk arról, hogy mit jelent számukra határon túli magyarnak lenni, okoz-e ez nekik valamilyen problémát, és arról is, hogyan képzelik el a jövőjüket tanulmányaik befejezése után. Ezúttal a csángóföldi Mátyás Krisztinát és a székelyföldi Vajda Attilát kérdeztem.
Mátyás Krisztina
Mátyás Krisztina a Kárpát-medence külső peremén található Csángóföld legfiatalabb településéről, Pusztináról származik. Pusztina egy nagymértékben elrománosodott, kis katolikus település, ahol nehéz magyarnak lenni, ugyanis még az egyház is az elrománosítást szorgalmazza. A térség Románián belül is elég fejletlennek számít, ezért nem könnyű ott az élet. Természetesen nem úgy kell elképzelni a vidéket, ahogy azt gyakran sokan tévesen teszik, hogy manapság is lovon, illetve ökrök vontatta szekéren járnak ott az emberek, de persze ilyesmi is előfordul.
– Magyarnak lenni nem egyszerű a Csángóföldön, hiszen az elrománosítási szándék bizonyára itt a legkeményebb. Sokáig még magyar iskola sem volt a faluban, és a pap is az elrománosítás híve volt, aki ugyan magyar származású, de nem hajlandó magyarul beszélni. Miután bevezették az általános iskolába a magyar nyelv tanulásának lehetőségét, egyrészt kissé sikerült ismét felébreszteni a csángó öntudatot a régióban, de ez a diákok számára gyakran rosszul sült el. Aki ugyanis magyarra járt, az nem tanulhatott idegen nyelvet, a román tanárok közül pedig többen is pikkeltek a magyarul tanuló diákokra. Az általános iskola után én úgy döntöttem, hogy inkább a székelyföldi Csíkszeredában folytatom a tanulmányaimat, ugyanis ott jobban tudtam érvényesülni, és azt tanulhattam, amit akartam, mégpedig magyar nyelven – mondja Krisztina.
Azt mondja, a magyarok számára Csángóföldön van kitörési lehetőség, ugyanis akár ösztöndíjjal is eljöhetnek tanulni Magyarországra, ahol új életet kezdhetnek, a románok számára azonban nincs ilyen lehetőség. Jelenleg Budapesten tanul a jogi egyetemen, és reméli, hogy sikerül is diplomát szereznie.
Attila részt szeretne venni az erdélyi magyar közéletben
Vajda Attila a Székelyföld szívében fekvő Kézdivásárhelyen született, gyermekkorát pedig a közeli Ozsdolán töltötte. A Székelyföldön számos olyan színmagyar kistelepülés létezik, ahol elenyésző számú román nemzetiségű ember él csak. Ozsdola is ezek közé tartozik.
Attila középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi Református Kollégiumban végezte, matematika-informatika szakon, majd az Erdélyi Magyar Tudományegyetem Műszaki és Társadalomtudományi Karának környezetmérnöki szakán tanult tovább, amit el is végzett. Jelenleg ipari biotechnológia, illetve erdészmérnöki szakon tanul.
– Nem könnyű arra a kérdésre válaszolnom, hogy hol is élek, hiszen két városban tanulok párhuzamosan, Csíkszeredában és Brassóban, mindkét helyen a nappali tagozaton, de leginkább Csíkszereda áll közel a szívemhez. Itt más az emberek mentalitása, több a lehetőség a fejlődésre, nyitottabbak a kapuk a frissen végzett fiatalok számára. Persze ahhoz, hogy el lehessen helyezkedni, Erdélyben is szükség van román nyelvismeretre. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az utóbbi időben egyre több magyarországi cég telepszik itt meg, amelyek aztán magyar munkaerőt alkalmaznak. A Székelyföldön, így Csíkszeredában sem nehéz magyarnak lenni, ezért inkább a külföldi munkavállalás lehetősége jelent olyan kihívást, aminek sokan nem tudnak ellenállni – mondja Attila.
– Sajnos azonban számos fiatalnak, így nekem is meg kellett tapasztalnom a magyarságom miatti rendőri büntetéseket, nemegyszer brutalitásokat. Az egyetem befejezése után még inkább részt szeretnék venni az erdélyi magyarság közéletében. Viszont nem tartom kizártnak azt sem, hogy külföldön keresek jobb megélhetési lehetőséget. Bizakodó vagyok, hogy itt, Erdély szívében jobbra fordulnak majd a dolgok, ezért képes vagyok tenni is. Székelyföld és az itt élő magyarság számára létfontosságú a területi autonómia kiharcolása – fejtette ki Attila.
{fcomments}
