Kevés az olyan magyar ember, aki ne ismerné A Pál utcai fiúk című világhírű Molnár Ferenc-regényt. Azonban feltételezem, kevesen tudják csak, hogy az ifjúsági regény alapjául valós pesti történetek, figurák és helyszínek szolgáltak.
A minap nem a megszokott útvonalon mentem be az egyetemre. A környék nem igazán különbözött a város többi részétől, ezért nem is keltette fel az érdeklődésemet, azonban amikor az egyik utca sarkára értem, megakadt a szemem a névtáblán: Pál utca. Először azt gondoltam, ez nem az az utca, amint azonban megpillantottam a szomszéd utca nevét: Mária utca, tudtam, hogy igen, a regény címében is szereplő helyen járok.
Először elámultam, hogy milyen kis, átlagos utcáról van szó, ráadásul egyáltalán nem olyanról, mint amilyennek a regény olvasásakor elképzeltem. A regény helyszínéül szolgáló híres grund sincsen már meg, helyére egy lakóház épült, végképp lerombolva az általam kialakított képet.
Pál utcai „kalandom” után elhatároztam, hogy utánajárok a többi helyszínnek is.
Első „célpontom” a Füvészkert volt. Elő is vettem egy térképet, és keresni kezdtem a regényben leírtak alapján a kertet. Igyekezetem azonban hiábavaló volt, ugyanis a kertet elnyelte a betonrengeteg, mára már a nyomai sem látszanak. Ez a bennem élő illúziónak jót tett, hiszen úgy maradt meg bennem, ahogy én azt annak idején elképzeltem.
Ami az egykori iskolát illeti, az internetes tartalmak alapján könnyen rátaláltam a Lónyay utca 4-6. szám alatt található téglaburkolatos épületre, amelyben a mai napig iskola működik. Ottjártamkor éppen szünet volt, és a sok kisiskolás gyerek hangja „beterítette” az egész környéket, és abban a pillanatban én is a Pál utcai fiúk közé tartozónak éreztem magamat.
A Pál utcai fiúk emlékműve
Rövid keresgélés után eljutottam a Pál utca szomszédságában található Práter utcába, ahol 2007-ben felállítottak egy szép szoborcsoportot Molnár Ferenc műve megjelenésének a századik évfordulója tiszteletére, ami a Múzeumkertben játszódó híres einstandolós (lenyúlós) jelenetet ábrázolja. Az ötalakos kompozíción Nemecsek éppen gurítja az üveggolyót, körülötte Kolnay és Weisz a Pál utcaiak közül. Távolabb, pár méterre tőlük pedig a vörösingesek közül ketten: a két Pásztor, akik a golyózó fiúkat nézik.
Molnár Ferenc halhatatlan, harmincnál több nyelvre, köztük albánra, litvánra, macedónra lefordított regénye, A Pál utcai fiúk a mai napig a legismertebb magyar könyv a világon, amelynek szereplői olyan határozott karakterek, olyan viselkedési mintákat képviselnek, amelyek miatt ma is gyakran használjuk nevüket emberi jellemek tömör leírására, ezenkívül fogalommá váltak nyelvünkben például a „gittegylet”, a „grund” vagy a már említett „einstand” is.
Tehát a grundjukért – hazájukért – harcoló hősies kiskamaszoknak mégiscsak van nyoma, emlékműve a magyar fővárosban.
{fcomments}
