Már korábban beszámoltunk arról, hogy régióközpontunk, Eszék egy újabb turisztikai attrakciónak is számító létesítménnyel, vízimalommal gazdagodott nemrég. Mindez a Molnárok útja elnevezésű projekt keretein belül, magyar és horvát összefogás eredményeként jött létre. Az eszéki vízimalom fenntartói még egyelőre várják a szükséges működési engedélyeket, de a projekt részét képező mohácsi (Magyarország) Szent Miklós Vízi- és Taposómalomban megtekinthető a gabona-feldolgozás története az őskortól napjainkig, amit számos kipróbálható eszköz tesz kézzel foghatóvá.
A malom és a molnármesterség jó ideje a technikatörténeti és a néprajzi vizsgálatok kedvelt tárgya. Ezt egyrészt az magyarázhatja, hogy a malom az emberiség egyik fontos termelőeszköze, és különböző típusai hosszú évszázadok óta a civilizált társadalmak alapvető szükségletét elégítik ki, másrészt az a körülmény, hogy az utóbbi évszázad technikai fejlődése a régi malomszerkezeteket elsodorta, s emiatt a tudomány szükségét érezte – sokkal inkább, mint három-négy emberöltővel ezelőtt –, hogy a fennmaradt ipartörténeti emlékeket és technológiákat megörökítse.
A Molnár útja projekt megálmodóit is többek között ezek a célok vezérelték, valamint az, hogy a határ menti régiók a történelem során mindig is többetnikumú területnek számítottak, a malmok pedig színterei voltak az itt élő népek és kultúrák találkozásának. A projekt célja így az is volt, hogy a régióban élő emberek és népek közös történelmét és kulturális összetartozását is bemutassák, továbbá hogy erősítsék a kulturális turizmust a horvátországi Eszék-Baranya megye és a magyarországi Baranya megye között.
A mohácsi Szent Miklós Vízi- és Taposómalom
Nemrég mi is felkerestük a mohácsi Szent Miklós Vízi- és Taposómalmot, amely a térség egyetlen működőképes, XIV. századi gyökerű műemlék vízimalma. A tulajdonos Bugarszki Norbert édesapja, Bugarszki András, a vízimalom felélesztésének egyik meghatározó személyisége fogadott és kalauzolt bennünket a malomépületben.
Megtudtuk, hogy a mintegy két évig tartó heroikus munka eredményeként 2009 augusztusának elején nyitotta meg kapuit a Szent Miklós Vízimalom.
A Csele-pataki malomrendszer első írásos említése a 14. századból való. Levéltári iratok szerint a mai malomépület már 1721-ben létezett, és három vízikerékkel, nagy kapacitással üzemelt. Mai alakját az 1930-as években végzett bővítés során nyerte el. Ekkor zárt kerékházat kapott, így azon kevesek közé tartozik, melynek patakja bent, a házban folyik.
A műemlék építészeti helyreállítására 2008-ban került sor, majd a Városvédő Egyesület szervezésében, a Norvég Civil Alap pályázatának köszönhetően 2009-ben, a középkori technikai szintet reprodukálva újból őrlőképes állapotba került. A látványos eszközöket és a kőjáratot székely mesterek készítették a Gyergyói-medencében.
A malom szabad tereiben őrléstörténeti kiállítást alakítottak ki. Az itt elhelyezett dokumentumokon, fényképeken keresztül a látogató megismerkedhet Mohács malomtörténetével is.
A malom érdekességei
A malom fenntartója több évig tartó kutatásai alapján állítja, hogy a mohácsi a világ egyetlen működő taposómalma, egyben emberi erővel működő malomszerkezete. A szerkezetet a látogatók is kipróbálhatják. A hajtással elindul a taposókerék, a malomkő forogni kezd, a kövek pedig lisztté őrlik a garaton át közéjük kerülő búzát.
Ezzel kapcsolatban Bugarszki András elmondta azt is, hogy ezeket általában korábban rabszolgák, majd a későbbiekben rabok hajtották.
– Ismereteink szerint Magyarországon 1837-ig így működtek, amikor is egy polgármester, ha jól emlékszem, Hódmezővásárhelyen embertelennek minősítette és az utolsót is lebontatta – mondta Bugarszki András.
A Csele-patak malmai
A 18 km hosszú Csele-patak mentén egykor 24 vízimalom volt, de mára ennek az egynek a kivételével mind elpusztult. A tulajdonosok az 1700-as évektől szerb, majd az 1840-es évektől zsidó gabonakereskedők voltak. A Popovicsoknak Belgrádtól Komáromig voltak érdekeltségeik a Duna mentén, így itt is. Amikor Fleischmann Ferenc híres gabonakereskedő Mohácsra települt, megvásárolta a malomrendszert a szerbektől. A nagy változás az 1900-as évek elején következett be: Heréb János már tulajdonosként őröl a malmában, és modernizálja, hogy versenyre tudjon kelni az országszerte elterjedt gőzmalmokkal.
A malom pusztulása a földek államosításával kezdődött, mivel gyakorlatilag nem volt mit őrölni benne. Az évek során a gépezet és a berendezések is eltűntek, és a melléképületekből sem maradt semmi.
Bugarszkiék néhány évvel ezelőtt egy romhalmazt vásároltak meg, és abból mára kialakították a térségében fennmaradt egyetlen ipartörténeti műemlék patakmalmot, amely azzal is ismertté vált, hogy minden év augusztus 20-án a Magyarok Kenyere búzaösszeöntő eseményének a helyszíne.
Tavaly nyáron a Várdaróc Magyar Kultúregyesület gyermektánccsoportjának a tagjai is felkeresték. Azt reméljük, hogy cikkünkkel kedvet csinálunk másoknak is, és ellátogatnak ide. Bejelentkezéssel bármikor látogatható a malom (telefon: 00-36- 20-411-44-74).
{fcomments}
