Eszéken, az Európa sugárúton haladva bizonyára sokunkban felmerült már a kérdés, hogy vajon milyen érdekes történeteket, életeket rejthetnek a ma már sajnos poros, omladozó, de még így is díszes épületek. Vajon kik lakhattak ezekben, és hogyan is nézhettek ki egykor a fényűző paloták belső terei? Többek között ezekre a kérdésekre ad választ Grgur Marko Ivanković eszéki művészettörténész, aki a magyar szecesszió stílusában épült két épületet mutat be nekünk.
Az eszéki Európa sugárút százéves épületeiben annak idején a város legtekintélyesebb polgárai, családjai éltek. Már a házak homlokzatán is jól látszanak a korabeli fényűzés nyomai, amelyek szinte mind az akkor hódító bécsi szecesszió mintájára épültek.
Két épület magyar építész tervei alapján készült. „Időutazásunkat” Grgur Marko Ivanković művészettörténész kalauzolásával a ma a kórház szemészeti klinikájának otthont adó Kästenbaum–Korsky-háznál kezdjük.
– A ház 1905-ben épült. Tulajdonosa dr. Kästenbaum–Korsky Alfréd volt, aki unokatestvérét, Fischer Ferenc budapesti építőmestert bízta meg a tervek elkészítésével – mondja a művészettörténész.
Fischer Ferenc első önálló munkáit Lechner Ödön, a magyar stílusú szecesszió úttörőjének közvetlen hatásai jellemzik. Jó barátság fűzte Zsolnay Vilmoshoz is. Budapesten villákat és középületeket tervezett és vitelezett ki, vidéken pedig inkább középületeket és bérházakat. A tehetősebb hivatalnokokra szabott bérház volt az eszéki Kästenbaum–Korsky-ház is. Az épület egy háromszobás és két hatszobás lakásból áll, és itt alakították ki a tulajdonos ügyvédi irodáját is.
Ivanković Grgur Marko művészettörténész szerint az épület különlegessége a homlokfalán még jól megfigyelhető motívumok, a magyar szecesszió jegyei.
– Különböző virágmotívumok, többek között tulipán, szív- és pávatoll-minta került a homlokzatra, ezekkel az épület belsejében is találkozhatunk. Az első emeleten található lakások szalonjai is dombormintával díszítettek. A lakások középső része, egyben a legkisebb helyiség is, amely a teraszra nyílik, volt a ház legintimebb része, ahol a család sokat tartózkodott, mai kifejezéssel élve nappali szobának nevezhetnénk. A baloldali szárnyban volt az ebédlő, a jobboldalon pedig az úgynevezett herrenzimmer, vagyis a férfiszoba, ahol a férfiak töltötték szabadidejüket, kártyáztak, dohányoztak és a munkájukról beszélgettek. Minden szobába gazdagon díszített ajtók vezettek, de a beltereket is gazdag famunka jellemezte. Több helyütt még ma is megtalálhatók az eredeti nagy tükrök, vaskerítések. Az pedig szintén egyedi, hogy a ház udvarában egy fiákernek kialakított garázs állt, ami szintén ritkaságnak számított abban az időben – mondja Ivanković Grgur Marko.
A Kästenbaum–Korsky-háznál pár évvel később épült az eszéki postapalota, amely ma is postaként üzemel.
– A főposta épülete 1912-ben készült el, a budapesti Bierbauer István posta-építész tervei alapján. Az épület hivatalos dokumentumait részben a budapesti Postamúzeumban, részben pedig itt, a posta épületében őrzik – mondja a művészettörténész, aki éveken keresztül tanulmányozta az Eszékkel kapcsolatos anyagokat Pécsett és Budapesten is.
Bierbauer egyértelműen alkalmazkodott a város korabeli építészetéhez mind a magasságot illetően, mind pedig különleges épületelemeivel. A posta főbejárata az utcasarkon van, ez az épület legfontosabb része. E mögött van a központi, forgalmasabb, látogatottabb, a nagyközönség számára kialakított előcsarnok.
Hozzátette azt is, a főposta elkészültével Eszéken, az Európa sugárúton befejeződött a szecessziós házak építése, és új korszak kezdődött a város építészetében. Egyébként azt tervezték, hogy itt építenek meg több közigazgatási intézményt is, például a városházát, és az új nemzeti színház is ide került volna, de kitört az első világháború, és ezeket már nem tudták megvalósítani.
– Elmondhatjuk, hogy a posta épülete az utolsó szecessziós építmény Eszéken, és egyben ez a második legnagyobb szecessziós épület az országban – tette hozzá a művészettörténész.
Ezeknek az épületeknek történetük, gazdag múltjuk van, és sokkal szebben mutatnának, ha felújítanák őket, hisz a környezetükkel harmonizáló, hagyományokat őrző százéves épületek nagyobb értéket képviselnek, mint az újak.
{fcomments}
