Kő Baranya legkisebb falva, mindössze 150-en lakják. Itt él az Árpási család is. Lenke és József a parányi közösség összetartásán fáradozik már évtizedek óta. József a lelkipásztori teendőket látja el a településen, Lenke pedig aktív tagja a helyi kultúregyesületnek, de a képzőművészet sem áll távol tőle, gyermekkora óta szenvedélyesen fest.
Lenke már gyerekkorában is szívesen rajzolt, festett, mivel édesanyja és nagybátyja is ezzel a művészeti ággal foglalkozott. Általános iskolai rajztanára is felfigyelt tehetségére, ösztönözte őt, hogy különórákon is fejlessze tudását.
A rajzórák mellett odahaza is szívesen alkotott. Tavasszal és nyaranta, mikor az idő engedte, kivonult a kertjükbe, hogy ihletet merítsen a természetből. Első alkotásai ceruzarajzok voltak.
Az olajfestést már jóval később, férje biztatására próbálta ki. Felnőttként merült bele csak igazán a képzőművészet mélységeibe. Kísérletezett az akvarellel és a pasztellel is, de a kedvence az akril és az olajfestés, a legtöbb alkotása ez utóbbi technikával készült.
Ma is legszívesebben a természetből merít ihletet – tájképeket fest, de virágok és állatok is művészetének a témáit képezik.
Csendéletfestés esetén közvetlenül a tárgyat festi meg, de általában fényképről dolgozik.
– Volt rá példa, hogy a férjemmel elmentünk kirándulni, és míg ő horgászott, addig én festettem, de csak a ceruzarajzig jutottam, mert a szúnyogok nem hagytak dolgozni – mesélte Lenke.
Hasonló nehézségek miatt a Kopácsi-rétről is először fényképet készített, s annak alapján kezdett a festésébe.
A festés mellett asztali díszeket is készít
Festményeken kívül asztali dekorációkat, díszeket is előszeretettel készít. A szobájuk falán látható kép sem festmény, ragasztott faágakból készült, melyek passzolnak a barna és fehér színű szobához. Gyakran kombinál különböző növényekkel, kukorica vagy fa levelével.
Karácsony előtt adventi koszorúkat készített asztalra, ajtóra, munka közben arra figyelt, hogy egyszerűek, de mutatósak legyenek. A lakberendezés sem áll távol tőle.
– Van, hogy a barátnőm, húgom azért keresnek föl, hogy segítsek nekik a nappali vagy a konyha elrendezésében, én szívesen a rendelkezésükre állok, mindig is közel állt hozzám ez a tevékenység – mondta Lenke.
Férjével régebben emléktárgyakat is készítettek, s a korsók, tányérok festésénél gyakran alkalmaztak hagyományos, népi motívumokat.
Amikor a legújabb ötleteiről kérdeztük, elmondta, szívesen festene bőr vagy selyem táskára, de akár ruhára is.
Lenkének és Józsefnek volt több közös kiállítása is, a honvédő háború után az egyik első drávaszögi tárlat az ő nevükhöz fűződik.
József még középiskolai évei alatt kezdett érdeklődni a festészet iránt. Mariborban (Szlovénia) megismerkedett néhány akadémikus festővel, akik meghozták a kedvét az alkotáshoz. Eleinte szénnel, majd olajfestéssel kísérletezett. Művész ismerősei pedig dicsérték József kezdő ecsetvonásait, így folytatta az alkotást.
– Fontolgattam, hogy beiratkozom a ljubljanai művészeti akadémiára, de végül hazajöttem, és összeházasodtunk Lenkével. Feleségemet is biztattam a festésre, ma már ő alkot, én viszont inkább horgászom a szabadidőmben – mondta József.
Szervezik a falu vallási és kulturális életét
Árpásiéknak számos más elfoglaltságuk van, aktívan részt vesznek például a falu vallási és kulturális életében.
– Hatalmas veszélyt jelent falunk számára a népességfogyás. Aki tud dolgozni, az eléldegél a mezőgazdasági munkából, aki viszont jobb jövőre vágyik, külföldre költözik, de ez más falvakra is jellemző. Régen sokkal több fiatal élt Kőben, mára jóformán csak az idősek maradtak – mondta a tiszteletes úr.
Hozzátette, bár lélekszámában fogyatkozó, de nagyon is összetartó kis közösség a kői, amire büszke.
A középkorúak, idősebbek hetente tartanak összejöveteleket a falu kultúrotthonában, tervezgetnek, és kisebb programokat szerveznek.
Ami az egyházat illeti, József elmondta, szerencsére van kinek istentiszteletet tartania, vasárnaponként összegyűlnek az emberek a templomban. Bízik benne, hogy ez így is marad, és nem néptelenedik el az imaházuk.
{fcomments}
