Egy neves horvát újságíró kolléga megkért, hogy magyarázzam el neki a magyarországi politikai helyzetet és a migráció kérdését, ugyanis a szerkesztőség megbízta, hogy két napig Budapesten tájékozódjon a menekültkérdéssel kapcsolatban.
A napi, változó információ-cunamiból relatíve objektív képet festeni a percről percre változó magyar valóságról igencsak emberpróbáló feladatnak tűnt. Főleg annak a tükrében, hogy a mainstream horvát sajtó jó része a nyugati hírügynökségek és véleményformálók információi alapján tájékozódik.
Természetesen a témát nem lehetett a migránskérdés világpolitikai vetülete nélkül vázolni. A kolléga nagy vonásokban „képben volt” a kérdéssel kapcsolatban, annak ellenére, hogy annak a legnagyobb horvát napilapnak dolgozik, amelynek oldalain legtöbbször homofób magyarokról, jókedvükben szögesdrótot építő szomszédokról írnak. Röviden a pártok jelenlegi népszerűségi indexére tértem ki, illetve arra, hogy miért is láthat ő is rengeteg menekültet Magyarországon annak ellenére, hogy ők mind Németországba (nem Ausztriába és Franciaországba) kívánnak menni. A horvát sajtóból számára sem derült ki – pedig az átlagnál tájékozottabb -, hogy Magyarországnak be kell tartania egy csomó szerződést, és emiatt kénytelenek a magyar hatóságok és a migránsok is egymással foglalkozni. Magyarul: regisztrálni kell őket, és addig nem mehetnek tovább, amíg nincs megfelelő papírjuk a kiutazáshoz. Kértem, hogy a helyzet abszurditását is mutassa be. Hiszen hiába hívja, várja tárt karokkal őket Németország, ha a menekülteknek nincs engedélye, vízuma, nem mehetnek oda, és ezt a budapesti német nagykövetség sem adja ki. A kolléga buzgón jegyzetelt, mert a horvát sajtóban csak ideges, a pályaudvaron rekedt menekültek, illetve a sínek között fekvő gyerek-anya képek vannak.
A Fidesz és a Jobbik készségesen, profikhoz illő gyorsasággal megadta a kapcsolattartó személy elérhetőségét, sőt ők vették fel a kapcsolatot a kollégával. Az MSZP-vel kapcsolatban már nehezebb volt a helyzet, és jómagam sem tudtam fejből, vagy akár a tévé képernyőiről olyan embert megnevezni, aki érdemben nyilatkozik majd a migránshelyzetről és külpolitikai kérdésekről. Ezért egy e-mailt kaptam, amelyre írhat a kolléga, és vagy kap választ, vagy nem.
Jó kérdései voltak, és csak bízhatunk abban, hogy kicsit árnyalja azt a képet, amely megjelenik ma Magyarországról Horvátországban. Azonban nincs különösebb baj, mert a Magyarországot becsmérelő legdurvább cikkek ellenére is támogatják Orbán politikáját az olvasók, és felhívják a figyelmet arra, ő az a politikus, aki olyan tabunak számító dolgokról beszél, amelyekről most még a szemforgató Nyugat hallani sem akar. A hétfői horvát sajtóban megjelent, hogy a magyar rendőrség a migránsok szerint rosszabb, mint az Iszlám Állam. Ennyit az idegenek hálájáról azzal a rendőrséggel szemben, amelyet csodálunk a türelmessége miatt.
Az újságírók pedig maradnak a nyugati kliséknél, 1956, a Kádár-rendszer emlegetésénél és a magyar múltból való következtetések levonásánál, miközben a mostani helyzetet talán a tatár vagy a török időkhöz hasonlíthatjuk. Igaz, akkor nem kellett őket regisztrálni, és a Nyugat akkor nem kért belőlük.
{fcomments}
