A vörösmarti Gregsa Amáliát és a németországi származású Lenz Wolfgangot a sors hozta össze, pontosabban a postagalambok. Ma már együtt tenyésztik a galambokat Vörösmarton, és halmozzák az országos és megyei versenyeken elért sikereket.
A postagalambokat régen üzenetszállításra használták, nagy szerepük volt a háborúkban. A postagalambászat ma már sportnak számít, melynek során a tenyésztők versenyeztetik galambjaikat.
Lenz Wolfgang gyerekkora óta hódol ennek a ritka sportágnak. Hatéves korában találkozott egy idős galambásszal, azonnal rabul ejtette a különleges tevékenység. Szeretett volna saját galambokat, és gyerekként a legjobb megoldásnak az tűnt számára, ha „eltulajdonít” a bácsitól két madarat. Akciója nem járt sikerrel. Amikor édesapja megtudta a dolgot, együtt visszavitték a madarakat tulajdonosának, és bocsánatot kértek tőle. Ezután apja vásárolt két galambot Wolfgangnak, így „tiszta lappal” kezdhette galambász pályafutását.
Ettől kezdve Wolfgang minden szabadidejét galambjainak szentelte. Február közepétől szeptember közepéig hobbiján kívül nincs ideje szinte semmi másra, hiszen a galambok rendkívül sok törődést igényelnek – versenyszezonban naponta kétszer kell etetni őket, időigényes a tisztításuk és az edzésük is.
Wolfgang csatlakozott a helyi postagalambegylethez, idővel 800 galambja lett. Az évek során nagy tapasztalatra tett szert, rengeteget tanult a galambokról, az idősebb galambászok tanácsát is kikérte. Lelkesedésének meg is lett az eredménye, a versenyeken sikert sikerre halmozott.
Wolfgang és Amália Németországban ismerték meg egymást. Amália gyerekei zsebpénzkeresés céljából munkát vállaltak Wolfgangnál az udvar és a galambok körül. Hamar jó viszonyba kerültek Wolfganggal, akit kávéra is áthívtak. Később egyre gyakrabban vendégeskedett a helybéli galambász Amáliánál, míg végül szerelem szövődött köztük.
Idővel Németországból Vörösmartra költöztek, azóta együtt szorgoskodnak a galambjaik körül, készülnek egy-egy versenyre, izgatottan várják a végét, és együtt örülnek a sikereknek.
A versenyző hím galambok a tojók miatt sietnek haza
Múlt héten látogattam meg Amáliáékat vörösmarti otthonukban, ahol volt szerencsém megnézni a galambházakat is. Külön helyet kaptak a tenyészgalambok. Ezek a legértékesebb jószágok, melyekkel nem versenyeznek, hanem csak szaporításra használják őket. A hím és a tojó felváltva ülnek a tojásokon, megosztják a munkát. A másik galambházban külön ketrecben tartják a versenyző hím galambokat, elválasztva a tojóktól. Időről időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A tojó a verseny idején otthon marad, így a versenyző hímek jobban törekednek arra, hogy a párjukkal találkozzanak.
A postagalamb óránkénti 60-70 kilométeres sebességgel repül, hátszélben akár 120-szal is. Számos tényező befolyásolja útját, hatással van repülésére, tájékozódására a hőmérséklet, a levegő páratartalma, a szél stb. Kitűnő „radarral” rendelkezik, de kizárólag haza tud repülni, csakis abba a galambházba tér vissza – akár több száz kilométerről is –, ahonnan először kirepült. Nem tud megélni a természetben, mint a vadgalamb. Két-három napig is repül étel és ital nélkül, de ha véletlenül ennél hosszabb ideig nem talál haza, akkor elpusztul.
A postagalambászat idő- és pénzigényes sport
A postagalambászatnak hazánkban nem sok hódolója van, hiszen amellett, hogy rendkívül időigényes sport, drága is. Egyrészt a speciális, vitaminban és ásványi anyagban gazdag, vegyszermentes magvak miatt, de legfőképpen amiatt, hogy rengeteg utazással jár. Úgy edzik a galambokat, hogy minél messzebb viszik őket otthonuktól, hogy aztán hazarepüljenek.
A versenyekre gyűjtőkamionnal szedik össze a galambokat, hogy több száz kilométeres távolságról bocsássák útjukra őket. A tenyésztők speciális készülék segítségével követhetik saját galambjaikat. Amikor a 33 százalékuk hazatért, vége a versenynek. Az első galambnak pénzjutalom jár, az első tízet pedig pontozzák. Wolfgang galambjai rendszeresen részt vesznek a megyei és országos versenyeken, de indultak már Németországból, Magyarországról és Afrikából is. Sok szép eredményt sikerült elérniük. Wolfgang a galambjaival idén megyei szinten hetedik lett a 35 versenyzőből, az országos megmérettetésen pedig 10. a közel 400-as mezőnyben.
Wolfgang tagja az eszéki postagalambász klubnak
Eszéken működik a nagy múltú Slavonija 77 nevet viselő postagalamb klub, amely összefogja a sport környékbeli hódolóit. Tagsága egy baráti társaság, akik versenyek előtt mindig összejönnek, hogy megbeszéljék, megtippeljék a repülés eredményét.
– Verseny előtt mindannyian azt reméljük, hogy a saját galambunk lesz az első, ez az öröm és magabiztosság egészen a verseny végéig tart, amikor már csak a győztes örül – mondja Wolfgang.
Hozzátette, Amáliával elsősorban szeretetből tartják a galambokat, nem a nyereségvágy hajtja őket.
A versenyekre általában hétvégén kerül sor, így a vasárnapi ebédidőt rendszerint a szabadban töltik, égre szegezett tekintettel, így várják haza szárnyas barátaikat.
{fcomments}
