Valkai Rékával tanulmányairól, munkájáról és alkotói pályafutásáról beszélgettünk. Komoly sikereket ért el a fotózás terén, melyet mi sem tükröz jobban, mint hogy 2018-ban Párizsban az ő fényképe képviselte a kortárs magyar fotográfiát. Beszélgetésünk elsődleges témája most mégis a kerámiaművesség volt. Mint ahogy azt a LightGalery nevű műhelye weboldalán is megfogalmazta, a „fényszobrok” készítése számára meditáció és önkifejezés is egyben.
Amikor még az eszéki magyar iskolaközpontban tanult, leginkább a fotózással keltette föl kis közösségünk figyelmét Valkai Réka, a portré- és városfotózás állt hozzá a legközelebb.
A gimnázium elvégzése után Kopácsról Budapestre költözött, ahol a művészettörténet, valamint a vizuális kommunikáció területén szerzett diplomát. Ezt követően a film- és kreatív iparban helyezkedett el.
– Alig pár héttel a záróvizsgám után már állást is kaptam egy reklám- és filmprodukciós háznál produkciós koordinátorként. Ott másfél évet töltöttem, majd egy e-commerce anyagok fotózásával foglalkozó cégnél lettem gyártásvezető. Ezt követően egy reklámügynökségnél producerként dolgoztam, ahol egy évet töltöttem – mesél Réka a különböző megbízatásairól, melyek betöltése során rengeteg tapasztalatot szerzett. Kreatív énje viszont háttérbe szorult, amit más területeken bontakoztatott ki.
A fényképezőgépet később sem tette le
– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy lehetőségem adódott meseszép országokba látogatni. Utazásaim alkalmával szerettem meg a tájfotózást. Legkedvesebb képeim Kínában, Indonéziában, Marokkóban és Kubában készültek – sorolja a helyszíneket, utazásai emlékét vaskos fotóalbumban őrzi.
Fotóművészi ismereteit a munkájában is hasznosította, fotózott filmforgatásokon, egy idén megjelenő nagyjátékfilm plakátja is az ő keze munkáját dicséri.
– A legnagyobb megtiszteltetés mégis egy régi budapesti városképem kapcsán ért, melynek eredményeképpen meghívást kaptam a világhírű Párizsi Szalon kiállítására 2018-ban, a Grand Palais-ba. Tizenkét magyar festő mellett az én fényképem képviselte a kortárs magyar fotográfiát – mondta Réka, hozzátéve, nagy álma vált valóra a párizsi kiállítással.
Találkozása az agyaggal
Agyagból égetett, kézműves lámpáival először a LightGallery (Fénygaléria) nevet viselő műhelye internetes oldalán találkoztam, melyet ezúton kedves olvasóink figyelmébe is ajánlok (https://lightgalleryreka.com/hu).
A különféle formájú fényszobrok már magukban is csodálatosak, különlegességük mégis a fényjátékukban rejlik, izgalmas fényjátékot vetítenek a falra, ezzel keltve varázslatos, meghitt hangulatot a térben. Stílusukban minimalista, modern és szecessziós irányzatok is megjelennek, bármilyen otthonban nagyszerűen mutatnak.
A mi nappalink díszeként is szolgál Réka egyik lámpája, melyet saját kezével készített az ún. prekolombián agyagformázási technikával. Ennek lényege, hogy korong nélkül, kézzel építi a dísztárgyat. Érdekelt, hogy jön képbe a magányos műhelymunka egy fotós esetében, amely szakma viszont sokkal extrovertáltabb személyiséget feltételez.
– Nagyon szeretek társaságban lenni, de az állandó munkahelyi stressz és feszültség teljesen kimerített, szükségem volt valamire, ami feltölt. Bertók Éva kerámiaművész és művészetterapeuta személyében jött a segítség, ő mutatta meg az agyag jótékony hatását – mesélt Réka az agyagművességgel való találkozásáról. Állítása szerint rengeteget változott, kiegyensúlyozottabb, elfogadóbb és türelmesebb lett ennek a tevékenységnek köszönhetően.
– Az agyaggal való munka azért igazán kedves számomra, mert százszor kiaknázatlanabbnak érzem, mint a fotográfiát. Úgy gondolom, hogy ezen a területen tudok igazán újat és izgalmasat létrehozni – állítja fényszobrász riportalanyom.
Munkáihoz a természetből, művészettörténeti tanulmányaiból és leginkább az aktuális érzéseiből merít ihletet. Legújabb sorozata az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, a formák és a fények találkoznak, összeolvadnak.
A koronajárvány valamennyiünk hétköznapjaiba változást hozott, ez alól Réka sem mentesült.
– Nehezebben találok munkát a médiában, és számos esküvői fotózásom elmaradt, viszont volt időm és energiám otthon elkészíteni azokat a fényszobrokat, amiket korábban megálmodtam – mondta Réka, hozzátéve, a járvány további pozitív hozadéka, hogy rengeteg megrendelése volt az utóbbi időben, feltehetően annak (is) köszönhetően, hogy az emberek több időt töltenek az otthonaikban.
A legnehezebb számára az, hogy nagyon ritkán látogathat haza, a családjához. Nagyon várja már, hogy ez megváltozzon, és megvalósíthassa azon kiállításait is, amelyek a járványhelyzet miatt hiúsultak meg.
